A szociális jogok 2017-ben közzétett nyilatkozata (A szociális jogok európai pillérének kihirdetéséről szóló intézményközi nyilatkozat, 2017) megfogalmazza a megfizethető és jó minőségű kisgyermekneveléshez és -gondozáshoz való jogot, és kitér arra is, hogy a hátrányos helyzetű gyermekeknek joguk van az esélyegyenlőséget javító külön intézkedésekhez. A magas színvonalú óvodai nevelés révén jobb alapkészségek szerezhetők, és nagyban hozzájárul a korai iskolaelhagyás megelőzéséhez is. Az óvodai nevelésben nem részesülők esetében háromszor nagyobb az esélye annak, hogy gyengén teljesítenek majd az iskolában – szemben azokkal a tanulókkal, akik legalább egy év iskola előtti oktatásban vettek részt. A hátrányos helyzetű vagy migráns tanulók esetében jelentős hátránycsökkentő szerepe van az itt szerzett tapasztalatoknak (Az Európai Tanács Javaslata; lásd Javaslat, 2018).

Az óvodai nevelés hatása bizonyított a kora gyermekkori fejlődés és a tanulásban elért eredmények szempontjából (Széll, 2018; Berlinski et al., 2009; Currie, 2001; Barnett, 1995).

Az iskola előtti oktatás hiánya erős előrejelzője lehet a 15 éves korban elért alacsony teljesítménynek. A 2012-es PISA-adatok kimutatták, hogy az általános iskolát megelőző oktatásban nem részesülő diákok 41 százaléka az alapszint alatt teljesített matematikából. Azok a tanulók, akik egy évnél rövidebb ideig vettek részt óvodai nevelés-oktatásban, 30 százalék alatt teljesítettek. Sokkal jobb teljesítményt nyújtottak azok, akik több mint egy évig részesültek óvodai ellátásban (OECD, 2016).

Porkolábné Balogh Katalin szerint a tanulási problémák jelentős része már óvodáskorban felismerhető és megfelelő, speciális nevelőmunkával fejleszthető (Porkolábné Balogh, 2009). Az óvoda szerepe a prevenciós folyamatokban is megmutatkozik (Porkolábné Balogh et al., 2009). Főként a négy-öt évesek esetében az óvoda már az úgynevezett „kibővített társas reláció” kezdete. Mindemellett a szakszerű elemi képességfejlesztés révén hozzájárul többek között a gondolkodás, a beszéd fejlődéséhez is. A családok különbözősége miatt a hátrányok csökkentését, mérséklését, az esélyegyenlőség lehetőségét is biztosítani kell. Ha a család kulturális közege nem teszi lehetővé a gondolkodási folyamatok és a beszéd fejlődésének megfelelő környezetet az életkori sajátosságoknak megfelelően, ez a feladat az óvodára hárul. Nem feltétlenül az anyagi helyzet befolyásolja ennek meglétét; egy értelmiségi családból származó gyermek beszédfejlődése is megakadhat, ha nincs kellő mértékű társas interakció a családban (Szenczi, 2018: 265).

A kora gyermekkori nevelés megteremti a későbbi hatékony tanulás alapjait. Nem csupán kompetenciákat fejleszt (Lannert, 2014), amennyiben minőségi korai nevelés-oktatásról van szó. Azaz a gyermeket olyan környezetbe helyezik, amely megfelelően kielégíti fejlődési szükségleteit. A minőségi kisgyermeknevelés kérdése kontextusfüggő, szükség van a helyi sajátosságok értelmezésére is. Az alapvető törekvés jó esetben nem az, hogy elérjünk egy nevelési, tanulási célt, egy minimumkövetelmény elsajátítását, hanem az, hogy a tanulás örömét láttassuk meg a gyermekekkel, és megtanítsuk nekik, hogyan kell felfedezni a világot. Tapasztalatokhoz kell hozzásegíteni őket, ezáltal önmaguk tesznek szert a tudásra. Helyi sajátosságok függvénye, hogy milyen lehetőségek adottak ehhez, mit tud nyújtani a helyi környezet, milyen anyagi források állnak rendelkezésre, mennyire vonhatók be intézmények, szülők az egyes programokba stb.

Fontos megjegyezni, hogy az a környezet, amely nem képes az egyéni fejlődési szükségletek kielégítésére, vagy nem megfelelően teszi azt, káros lehet a gyermekek későbbi fejlődésére. Ennek értelmében a kora gyermekkori nevelés kiterjesztése, mindemellett fejlesztése évtizedek óta kiemelt helyen szerepel a nemzetközi politikai napirendben (Pascal et al., 1998).