A fonológiai feldolgozás két szintje a szótagszint és a fonémaszint. A szótagtudat szintje öt-hat éves korban előre jelzi az olvasástanulás sikerességét. Azonban a szótagtudat fejlesztése nyolc-kilenc éves korban a plafonhatás miatt már nem hatékony módja az olvasási képességek magasabb szintje kialakításának (Juhász & Kálló, 2017). Hatéves korban már beindul a szótagokkal és a hangokkal való manipuláció, a rímfelismerés, szignifikáns fejlődést mutat a kategorizálás és a beszédhang-szegmentálás (Jordanidisz, 2009). A fonológiai tudatosság fejlesztését a kognitív érési folyamathoz kell igazítani, nem az intézményváltás idejére időzíteni vagy intézményhez kötni. A tipikusan fejlődő gyermekek esetében már ötévesen alkalmazhatók a szótagtudat kialakítását célzó feladatok, de ez függ attól is, hogy milyen a gyermek szókincse. Fontos, hogy a spontán érési folyamatokat is elősegítsék ilyen irányú feladatokkal. Többévnyi eltérés is mutatkozhat a gyermekek között attól függően, hogy milyen nyelvi környezetben nevelődnek, és foglalkoztak-e a gyermek ez irányú fejlődésének elősegítésével. A kognitív érés idejéhez igazított rövid, játékos feladatok nagymértékben hozzájárulnak a majdani olvasástanulás sikerességéhez, ezért kell már az óvodában kiemelt figyelmet fordítani a fonológiai fejlődés folyamatának megsegítésére (Juhász & Kálló, 2017).