A gyermek olvasói magatartását erősen befolyásolja a család kulturális háttere (iskolázottság, értékrend, attitűd, literációs jellemzők). Olvasáspszichológiai vizsgálatok alapján elmondható, hogy az iskolázottabb szülők tudatos tanító-gyakoroltató tevékenységeket végeznek gyermekükkel, jóval az iskoláskort megelőzően (Mérei & V. Binét, 2017; Cole & Cole, 2003; Réger, 2002; Paratore, 2002). A családi szocializációban így ezen a téren is jelentős eltérések keletkeznek. Azok a gyermekek, akik korán találkoznak az írásbeliséggel, akiknek otthon sokat olvasnak, tudatosan fejlesztik gyermekük kézügyességét, finommotorikáját, jelentős előnyre tesznek szert, amely akár években mérhető az iskolakészültség tekintetében. A különbségek leküzdésére irányuló törekvések, az úgynevezett családi literációs programok segíthetnek csökkenteni a hátrányok mértékét azon gyermekek esetében, akik az intézményes szocializációt megelőzően nem részesültek az olvasás-írás elősegítését célzó tevékenységekben (Tracey, 2000; Paratore, 2002; Strickland, 2002). A törekvések arra irányulnak, hogy a pedagógusok segítséget nyújtsanak a szülőknek gyermekük literációs fejlődésének támogatásában. A kommunikáció kétirányú, amely őszinte és egyenrangú partnerkapcsolatot feltételez a felek között. A pedagógus megismeri a család írásbeliséggel kapcsolatos attitűdjét, és erre építve nyújt segítséget a továbblépésre, fejlődésre (Szinger, 2008).