Az 1891. évi XV. törvénycikk a kisdedóvásról 4. §-a kimondta, hogy ott, ahol kisdedóvoda vagy menedékház működik, minden szülő vagy gyám köteles 3–6 éves gyermekét vagy gyámoltját oda járatni, hacsak nem igazolja, hogy a gyermek otthon vagy bárhol állandóan kellő gondozásban és felügyeletben részesül. Azt a szülőt vagy gyámot, aki ezt az illetékes felügyelőbizottságtól átvett felszólítás után sem igazolta (22. §), és gyermekét vagy gyámoltját még mindig nem járatta a kisdedóvodába vagy a menedékházba, 10–50 korona fokozatosan emelkedő és ismételten kiróható pénzbirsággal sújtották, amely összeg a kisdedóvoda vagy a menedékház pénztára javára került elszámolásra.

Az 1985. évi I. törvény az oktatásról (2) és (3) pontja rendelkezett az óvodába nem járó gyermekek iskolai életmódra való felkészítéséről, valamint a testi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos gyermekek iskolai előkészítő foglalkozáson való részvételi kötelezettségéről.

Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 24. § (2) bekezdése értelmében a gyermek ötödik életévének betöltésétől kezdve óvodai nevelés keretében köteles részt venni iskolai életmódra felkészítő foglalkozáson. Az iskolai életmódra felkészítő foglalkozások idejét legfeljebb napi négy órában határozták meg.

A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 2015. szeptember 1-jétől módosult. Bevezetésre került az óvodakötelezettség hároméves kortól. A törvény 8. § (2) bekezdése kimondja, hogy minden gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig harmadik életévét betölti, legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson vesz részt a nevelési év kezdő napjától számítva. A jegyző/fenntartó a szülő kérelmére és az óvodavezető, valamint a védőnő egyetértésével, a gyermek jogos érdekét szem előtt tartva felmentést adhat a kötelező óvodai nevelésben való részvétel alól az ötödik életév betöltéséig, ha a gyermek családi körülményei, képességeinek kibontakoztatása, sajátos helyzete ezt indokolja.