A szakirodalom elemzésével jól láthatóvá vált az óvodai nevelés kulcsfontosságú szerepe az óvoda–iskola átmenet megkönnyítésének folyamatában. A szakirodalmak és a kutatási eredmények is azt igazolják, hogy a tanuláshoz elengedhetetlenül fontos készségek fejlődésének jelentős része óvodáskorra tehető. Az óvodában maradt gyermekekkel kapcsolatban nem találkoztam szakirodalommal vagy kutatási eredménnyel, ezért is olyan fontos a téma kutatása és a pedagógusok támogatása annak érdekében, hogy reflektálni tudjanak a gyermekek megnövekedett tanulási igényeire. A kutatási kérdések megválaszolására az írásbeli és szóbeli kikérdezés módszerét alkalmaztam. A problémák feltárása után közelebb jutunk ahhoz, hogy érdemben segítsük a gyermekek óvodából iskolába történő átmenetét. A kutatási kérdésekhez kapcsolódóan hat hipotézis fogalmazódott meg.

Feltételeztem (H1), hogy a szakirányú végzettségek száma a szakmai tapasztalattal növekszik. Hipotézisem beigazolódott, azonban fontos megjegyezni, hogy a mintában szerepelnek olyan pedagógusok, akik már pályakezdőként több szakirányú végzettséggel rendelkeznek, és olyan nyugdíj előtt állók is, akik pályájuk során nem szereztek más szakirányú végzettséget.

Feltételeztem (H2), hogy az óvodákban településtől függetlenül vegyes csoportösszetételekkel dolgoznak. Hipotézisem a szignifikanciaérték alapján igazolást nyert. Az adatokból kiderül, hogy a pedagógusok közigazgatási egységtől függetlenül többségében heterogén csoportösszetétellel dolgoznak. A főváros, a megyeszékhelyek és a városok tekintetében nincs különbség a homogén és a heterogén csoportok eloszlását tekintve. A falvak tekintetében is minimális az eltérés: itt 10 százalékkal több a vegyes csoport. Az egyéni válaszokból kiderült, hogy a pedagógusok úgy érzik, a vegyes csoportokban tudnak legkevésbé időt szakítani az óvodában maradt gyermekek fejlesztésére. További empirikus vizsgálatok szükségesek annak feltárására, milyen okok húzódnak meg a háttérben.

Feltételeztem (H3), hogy a fiúk nagyobb arányban maradnak az óvodában, mint a lányok. Hipotézisem beigazolódott: az adatok alapján 8,21 százalékkal több fiú marad az óvodában még egy évet iskola előtt, mint lány.

Feltételeztem (H4), hogy a pedagógusok és a szülők véleménye eltér az óvodában maradt gyermekek fejlesztésének szükségességét illetően. Hipotézisem igazolást nyert: a mintákban szereplő pedagógusok és szülők véleménye szignifikánsan eltér ebben a kérdésben. Nem értenek egyet maradéktalanul abban, hogy szükséges lenne külön lehetőséget biztosítani számukra a fejlődésre. Az egyéni válaszok alapján elmondható, hogy sok esetben nincs lehetőség, nincs idő a maradókkal foglalkozni. A pedagógusok számára nehézséget okoz ennek a tevékenységnek a beépítése az óvodai nevelés mindennapjaiba. Fontos lenne jó gyakorlatokkal, vegyes csoportokban is megvalósítható programokkal támogatni a munkájukat.

Feltételeztem (H5), hogy a pedagógusok és a szülők véleménye eltér a családi háttér szerepét illetően. Hipotézisemet a szignifikanciaérték alapján azonban el kellett vetnem. A pedagógusok és a szülők véleménye nem tér el szignifikánsan a családi háttér fontosságát illetően: a válaszadók mindhárom mintában elismerik a család befolyását a gyermek fejlődésére.

Feltételeztem (H6), hogy az intézmények közötti együttműködés eredményessége tekintetében eltér az óvodapedagógusok és a tanítók véleménye. Hipotézisemet a szignifikanciaérték alapján elvetettem. A pedagógusok véleménye nem tér el szignifikánsan ebben a kérdésben. Az óvodák és az iskolák közötti együttműködés terén jelentős hiányosságokat tapasztalnak a pedagógusok, ugyanakkor elismerik, hogy a gyermekek érdekében fontos lenne partneri kapcsolat kialakítása az intézmények között.

Az adatok alapján az is láthatóvá vált, hogy a gyermekek iskolakezdéskor átlagosan kétféle nehézséggel küzdenek: gondot okoz az elterelődő figyelem, a fáradékonyság, az elvárások, nem tudják végigülni az órákat, mindemellett a gyermekek egy része nem tudja kifejezni magát, nem érti a feladatot, amivel meg kellene birkóznia, számolási nehézségek is adódhatnak, a finommotorika fejletlensége miatt pedig megterhelő lehet az írásgyakorlatok elvégzése.

A hipotézisek tesztelésén túl egyéb eredmények is születtek, amelyek hozzájárulhatnak az intézmények közötti átmenet nehézségeinek feltárásához. Érdemes felfigyelni az iskolakezdés során tapasztalt nehézségekre (lásd 13.8. fejezet). A mintában szereplő, óvodában maradt gyermekek (N = 488) 66,38 százaléka küzdött egy–három különféle nehézséggel a felsoroltak közül. 39 gyermek esetében négy problémás terület adódott, emellett szélsőséges esetekről is beszámoltak a szülők. A téma aktualitását, a kutatások, megoldási lehetőségek keresésének fontosságát támasztja alá az a tény is, hogy az egy év elteltével a nehézségek nagy része ugyanúgy fennállt iskolakezdéskor; csupán a gyermekek 15,57 százaléka tudta leküzdeni nehézségeit ez idő alatt. Érdemes lenne megvizsgálni empirikus kutatás keretében, mi az oka annak, hogy egy év elteltével iskolakezdéskor még mindig fennállnak ezek a nehézségek.