Tompa (és korábban Pákh Albert) idézett, döntően erkölcsi szempontú elmarasztaló értékítéletével nincs mód vitatkozni. Azt mégis érdemes látni, hogy a versek belső szerkezetükben is hordoznak egy csapdahelyzetet, melynek bárki könnyen áldozatául eshetett kellő műgond és esztétikai körültekintés hiányában. A gondot főképp a versek hagyományos figurái: a megszólítás (aposztrofé) és a beszédkölcsönzés (prozopopeia), valamint a költeményekben megjelenő (kontraprezentikus és megalapozó) mitomotorikák okozzák. Sokan, sokszor foglalkoztak magyar nyelven e fogalmakkal, mégis talán érdemes röviden fölelevenítenünk és összefoglalnunk azokat az alapvető poétikai eljárásokat (és kockázatokat), amelyekkel e költemények kapcsán számolni érdemes.