Érdemes szem előtt tartani, hogy a továbbiakban ismertetendő derűlátó vagy borús narratívák nem csak Petőfi sorsáról (hősi haláláról, bujdosásáról vagy börtönfogságáról) mesélnek: egy életrajzról, pontosabban különböző életrajzok párhuzamos formálódásáról is tudósítanak. Egy történeti konstrukciósorozat ősproblémája mutatkozik meg bennük: azaz, hogy nem voltak biztosra vehető, készen kapott információk a kardinális pontot jelentő „nagy” napról, délutánról, két óráról. Másrészről az is látható, hogy a költő sorsa körüli kétségek – és a diktatórikus sajtóviszonyok – visszavetették a halál eseménye köré szerveződő hőskultusz kibontakozását. Átmenetileg megakadtak a költő körüli emlékezeti (gyász)folyamatok. Petőfi alakja – a meginduló nemzeti gyász mellett – a fantáziadús szóbeszédek és a napi sajtó botrányra éhes hírei között formálódott. Emléke az elhunyt dalnokot övező tisztelet, a legendák költőjét körüllengő szóbeszédek és az élő poéta magánéletére kíváncsi közfigyelem között rekedt.