Az 1863-ban megjelent Politikai divatok úgy emelte Jókai írói státuszát és hozott számára nagyobb hírnevet, hogy néhány olvasója mégis művészi ballépést, szégyent, kegyeletsértést emlegetett a mű kapcsán.1 Egyetlen értelmezés sem kerülte el a mű kulcsregény típusú olvashatóságának kérdését: a legtöbb elutasítást a biografikus olvasatot kikezdő karakterábrázolások váltották ki, különösen a Pusztafi nevű regényhősben felismerhető Petőfi-alteregó. A költőről mintázott szereplő túléli a szabadságharcot, ám társadalmi beilleszkedés helyett nosztalgikus hajlamú, cinikus, alkoholista csavargóvá válik.