Petőfi sorsáról és a fehéregyházi csatáról nem lehetett nyíltan beszélni a szabadságharc utáni esztendőkben. Csak a politikai viszonyok lassú enyhülésével, pusztán az 1850-es évek derekán jött el az ideje, hogy a forradalmár költő életéről – ha szűkszavúan is – értekezni lehessen. Természetesen a politikailag kényes témák mellőzése mellett, hiszen az életútnak nemcsak az utolsó mozzanata, hanem a teljes egésze tisztázásra és megírásra várt. S még ezekben az években is sok gonddal járt egy-egy Petőfiről szóló írás megjelentetése, mivel a szerkesztők és kiadók joggal tartottak az utólagos cenzúra és a rendészeti ellenőrzések (kiszámíthatatlan) szigorától.1