Jelen alfejezet címe Babits Mihály híres mondataira utal: „Petőfi nyárspolgár a zseni álarcában. Arany zseni a nyárspolgár álarcában.”1 A továbbiakban megpróbáljuk továbbgondolni Babits éles szembeállítását. Abból a hipotézisből indulunk ki, hogy az egyre nagyobb teret hódító modern irodalom többek között épp azon demokratizáló vonásának köszönhette a 18–19. században látványosan fölívelő népszerűségét, hogy az ünnepelt lángelméket hétköznapi környezetben is láttatni tudta az életrajzokon keresztül. A biográfiákban bemutatott otthoni („kispolgári”) viszonyok tették a korábban elérhetetlen és éteri romantikus szerző („zseni”) figuráját emberközelivé, érzelmi azonosulásra alkalmas szereplővé, megnyitva az irodalmat a szélesebb olvasórétegeknek, az irodalomtörténetet pedig a kollektív emlékezet számára.