A vámszabadterületek az egyik legfontosabb befektetésösztönző elemként jelentek meg Magyarországon a rendszerváltástól az EU-csatlakozásig tartó időszakban. Ebben az időszakban a szabályozási környezet lehetővé tette, hogy bármely vállalat – a vám-, pénzügyi hatóságok engedélyével – saját vámszabadterületet hozzon létre az ország bármely részén. Ezeken a területeken a vámok, a devizaszabályok, az áfa és egyéb előírások minimális alkalmazása biztosította, hogy a beruházások jelentős mértékben mentesüljenek a hagyományos adóterhektől. A vámszabadterületek kialakulása több mint száz ilyen egység megjelenését eredményezte, amelyek elősegítették a zöldmezős beruházások beindulását és a vertikális FDI vonzását (Antalóczy–Sass, 2024). Olyan jelentős befektető vállalatok hozták létre vámszabadterületeken a magyarországi leányvállalataikat, mint az Opel, a Suzuki, a Ford, a Philips, az IBM, az Audi, a Nokia, a Knorr-Bremse, a Delphi, a Denso és a Lear (Antalóczy, 1999). Vagyis egyrészt kijelenthetjük, hogy a vezető magyarországi gép-, autóipari és elektronikai leányvállalatok vámszabadterületen tevékenykedtek. Másrészt az országban viszonylag szétszórva, dekoncentrált térszerkezetben helyezkedtek el, egy-egy területi hangsúllyal, figyelembe véve az infrastruktúra fejlettségét és a szakképzett munkaerő elérhetőségét. (Ez utóbbit, kicsit leegyszerűsítve, úgy jellemezhetjük, hogy egy Nyugat-Magyarország, Győr környékétől Kelet-Magyarország, Miskolc környékéig húzódó sávban volt ezek túlnyomó része megtalálható, gyakorlatilag az akkor működő autópályák mentén).