Az 1990-es évek közepe és különösen a 2000-es évek eleje óta a kínai napelem ágazat rendkívüli fejlődésen ment keresztül, melynek eredményeként Kína 2008-ra a világ legnagyobb napelemgyártójává vált. 1994 végén a napelemmodul-gyártási kapacitás Kínában még csupán 5 MW, miközben a tényleges termelés mindössze 1,4 MW volt (Zhang et al., 2013), 2023-ra viszont a modulgyártási kapacitás elérte az 1000 GW-ot, míg a termelés az 500 GW-ot, ami a teljes globális modulgyártási kapacitás, illetve termelés több mint 80%-át jelentette (Wood Mackenzie, 2023). Ami a napelemek hazai telepítését illeti, itt a folyamat kicsit lassabban haladt, de az utóbbi években ez is felgyorsult: a 2012-es 4,2 GW-hoz képest 2023-ra Kína már 609 gigawattnyi beépített napenergia-kapacitással rendelkezett, ami a világ kumulatív kapacitásának nagyjából 40 százaléka (IREA, 2023). Az ENSZ 2020-as éghajlatváltozási csúcstalálkozóján Hszi Csin-ping elnök azt ígérte, hogy 2030-ra 1200 GW teljes telepített szél- és napenergia-kapacitást érjenek el.1 A Kínai Nemzeti Energiaügyi Hivatal adatai szerint azonban ez a cél már 2024 júliusának végére teljesült (China Daily, 2024).

Kína napelemgyártás terén elért jelentős eredményei (vagy épp a telepítés relatíve szerényebb fejlődése) nem egyetlen koherens politikai programnak köszönhetőek. A kínai napelem-politika az 1990-es évek közepe óta többször is változott, és ebben külső eseményeknek és belső folyamatoknak, például más ágazatok politikai prioritásainak egyaránt szerepe volt.