A vitaanyag fókuszában a spanyol ipar áll, aminek társadalmi-gazdasági szövetbe való beágyazottságát különböző dimenziók mentén igyekszik a szerző megvilágítani, továbbá sort kerít a magyar gazdasággal való összevetésre is. Mindkét ország példázza azt a típusú társadalmi-gazdasági fejlődési utat, amire a múlt jelentősen rányomja a bélyegét, vagyis ahol a pályafüggőség jelei hol gyengébben, hol pedig erősebben, de hosszú életűnek bizonyultak. Az útfüggő fejlődés további függőségeket hozott magával (építőipari kitettség Spanyolországban, míg közvetlen külföldi működőtőke-befektetésektől függő gazdasági modell Magyarország esetén), amelyek roncsolják a gazdaságok ellenálló képességét – ahogy ezt a 2008-as válság és a válságkezelési lehetőségek kapcsán a vitaanyag szemlélteti is. Ilyen körülmények közepette éli reneszánszát az iparpolitika.