A globális értékláncok (GVC) jelentős hatást gyakorolnak az újraiparosodási folyamatokra. A korai iparosodás idején – amikor egy nemzet versenyképessége alapvetően a széles és mély ipari bázison nyugodott (Gereffi, 2013) – az ipari (fizikai, szakmai és tudás-) alapok megléte kulcsfontosságú volt a technológiai fejlődéshez és a versenyképességhez. A GVC-korszak azonban alapvetően megváltoztatta ezt a képet: ma már egyetlen ipari tevékenység, egy külföldi multinacionális vállalat által vezetett értéklánchoz való csatlakozással is elérhető az exportra termelő ipari tevékenység anélkül, hogy széles körű ipari bázist kellene kiépíteni, szaktudást kellene felhalmozni hozzá.