1. Területi mintázat. A külföldi működőtőke által vezérelt ipari szerkezetváltás és növekedés szerkezeti dualitása térben is leképeződik; az ipari és kevésbé ipari karakterű térségek ipara nemcsak teljesítménymutatóiban, de ágazatok, vállalati méretek és tulajdonosi jellemzők tekintetében is markáns különbségeket mutat. Jellegzetes vármegyetípusok különíthetők el: a szerző különbséget tesz integrálódott, újraiparosodó és ipari perifériaként értelmezhető vármegyék között, Budapestet pedig szolgáltatásalapú centrumtérségként jellemzi. A két ipari profilú csoport esetében is lát különbségeket: az újraiparosodó vármegyék arányaiban jelentősebb helyi kis- és középvállalkozói szektorral, illetve vegyesebb iparági profillal rendelkeznek. Az ipari beruházások földrajzi expanziójával enyhülnek az ágazat területi egyenlőtlenségei, de deindusztrializációja ellenére Budapest ma is a legnagyobb iparvidék.

2. Alapok. A külföldi működőtőke beruházásai már kezdetben is a fejlett feldolgozóiparral rendelkező térségeket preferálták, és többszöri hullámokban történő megismétlődésük is erősíti az ipar területi dinamikájában mutatkozó útfüggő tendenciákat. A megtelepülő új tevékenységek kevéssé illeszkednek a helyi ipari hagyományokhoz, ún. nem kapcsolt változatosság jellemző. A területi expanziót elsősorban a növekedési korlátok (főként a munkaerőhiány) mozgatják, miközben az ipar telephelyein rendelkezésre álló regionális tudásbázisok többnyire kevésnek bizonyulnak a szintlépéshez (feljebb lépéshez).

3. Következmények. A külföldi működőtőkére épülő újraiparosodás kis- és középvállalkozói szektort kiszorító hatásokat generál, mérsékelt feljebb lépési folyamatokat és beágyazódást mutat, növekedési hatásai időlegesek. Olyan függő növekedési modellt eredményez, amely nem járul hozzá a valódi feljebb lépés alapjainak (innovációs bázisok, anyagi és humán tőke) megteremtéséhez, illetve megerősítéséhez. Fejlesztéspolitikai javaslatként ezért a külföldi működőtőke-alapú gazdaságfejlesztés korrekcióját, a külföldi cégek beágyazását és a helyi kkv-szektor fejlesztésének előtérbe helyezését fogalmazza meg a szerző.

Írásomban e három szempontra reflektálok, hangsúlyozva, hogy alapvetően egyetértek a munka megállapításaival. Területi folyamatokra koncentráló megjegyzéseim egyrészt a vizsgálatok módszertanának finomítására, egyes következtetések árnyalására, másrészt az újraiparosodás térbeli összefüggéseinek még alaposabb feltárására, perspektivikusnak tűnő kutatási irányok felvázolására irányulnak. Utóbbiak célja a fejlesztéspolitikai javaslatok mélyebb megalapozása.