A vámszabadterületi szabályozás sajátossága, hogy minimális kapcsolatot eredményez a fogadó gazdasággal. A vámszabadterületek gyakran izoláltan működtek a fogadó gazdaságtól, – definíció szerint – minimális az azzal fenntartott kapcsolatuk. Ez egyfajta útfüggő beruházási mintázatot hozott létre, és erősen befolyásolta az iparosodás térszerkezetét. A koncentrált beruházási modellek elősegítették a technológiai innovációt és a gyors FDI-beáramlást, a szabályozás fontos tényezőként játszott szerepet a vertikális FDI vonzásában és a globális értékláncokba való integrációban, ugyanakkor a helyi gazdaságba történő integráció hiányát is eredményezték. Ennek következtében a vámszabadterületek hozzájárultak a térbeli koncentráció erősödéséhez, ami hosszú távon a régiós egyenlőtlenségek és a térpolitikai kohézió problémáit vethette fel. Az EU-csatlakozás utáni jogi változásokkal a vámszabadterületek működése megszűnt (Antalóczy, 2000), de örökségük továbbra is hatással van a hazai ipar térszerkezetére – gondoljunk csak a felsorolt nagyvállalatokra, amelyek ma is a magyar feldolgozóipar derékhadát adják.