5. A populista közpolitikák procedurális jellemzői
A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
| Harvard: | Szanyi Miklós–Szunomár Ágnes–Török Ádám (szerk.) (2024): Trendek és töréspontok V.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640323Letöltve: https://uat.mersz.hu/hivatkozas/m1194trendek5_25_p1/#m1194trendek5_25_p1 (2026. 08. 17.)
| |
| Chicago: | Szanyi Miklós, Szunomár Ágnes, Török Ádám, szerk. 2024. Trendek és töréspontok V.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640323(Letöltve: 2026. 08. 17.https://uat.mersz.hu/hivatkozas/m1194trendek5_25_p1/#m1194trendek5_25_p1) | |
| APA: | Szanyi M., Szunomár Á., Török Á. (szerk.) (2024). Trendek és töréspontok V.. Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640323. (Letöltve: 2026. 08. 17.https://uat.mersz.hu/hivatkozas/m1194trendek5_25_p1/#m1194trendek5_25_p1) |
A populista közpolitika-alkotás procedurális jellemzői a populista hatalomgyakorlás és a liberális demokrácia intézményi logikája közötti inherens feszültségből, a többségi elv kontrollálatlan primátusából adódnak (Albertazzi és Mueller, 2013; Pappas, 2014). A populizmus logikája ugyanis a politikai vezetés legitimitásának „közvetlen, azaz közvetítő intézmények nélkül” (Weyland, 2001: 14) történő biztosítását hangsúlyozza.
A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
| Harvard: | Szanyi Miklós–Szunomár Ágnes–Török Ádám (szerk.) (2024): Trendek és töréspontok V.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640323Letöltve: https://uat.mersz.hu/hivatkozas/m1194trendek5_25_p2/#m1194trendek5_25_p2 (2026. 08. 17.)
| |
| Chicago: | Szanyi Miklós, Szunomár Ágnes, Török Ádám, szerk. 2024. Trendek és töréspontok V.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640323(Letöltve: 2026. 08. 17.https://uat.mersz.hu/hivatkozas/m1194trendek5_25_p2/#m1194trendek5_25_p2) | |
| APA: | Szanyi M., Szunomár Á., Török Á. (szerk.) (2024). Trendek és töréspontok V.. Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640323. (Letöltve: 2026. 08. 17.https://uat.mersz.hu/hivatkozas/m1194trendek5_25_p2/#m1194trendek5_25_p2) |
Ennek megfelelően a populista kormányok jellemzően leépítik a liberális demokrácia intézményeit, elsősorban a jogállamiságot a fékek és ellensúlyok semlegesítésével és a politikai ellenzék marginalizálásával (Bátory, 2016; Taggart és Rovira Kaltwasser, 2016). A diszkriminatív jogi szabályozás különösen érvényes a kirekesztő jobboldali populizmusra (Müller, 2016), de a baloldali populisták gyakorlatában is jellemző (Weyland, 2013). Így a baloldali populista Sziriza-kormány is heves bírálatokat kapott jogi eljárási gyakorlata miatt (rendeletekkel való kormányzás, a kormánypárthoz lojális bírák kinevezése).
A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
| Harvard: | Szanyi Miklós–Szunomár Ágnes–Török Ádám (szerk.) (2024): Trendek és töréspontok V.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640323Letöltve: https://uat.mersz.hu/hivatkozas/m1194trendek5_25_p3/#m1194trendek5_25_p3 (2026. 08. 17.)
| |
| Chicago: | Szanyi Miklós, Szunomár Ágnes, Török Ádám, szerk. 2024. Trendek és töréspontok V.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640323(Letöltve: 2026. 08. 17.https://uat.mersz.hu/hivatkozas/m1194trendek5_25_p3/#m1194trendek5_25_p3) | |
| APA: | Szanyi M., Szunomár Á., Török Á. (szerk.) (2024). Trendek és töréspontok V.. Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640323. (Letöltve: 2026. 08. 17.https://uat.mersz.hu/hivatkozas/m1194trendek5_25_p3/#m1194trendek5_25_p3) |
Populista kormányzás esetén a kormányzó politikusok és a többi közpolitikai szereplő közötti viszony alapjaiban más, mint azt a liberális demokráciák működésmódját implicit adottságként tételező elméletek leírják. Az ügykoalíciók megközelítésében (Sabatier és Jenkins-Smith, 1993) az alrendszerspecifikus szakpolitikai aktorok a közpolitikai folyamat kitüntetett szereplői, a populista politikai vezetők ugyanakkor jellemzően ellenségesen viszonyulnak a technokrata szakértelemhez. Mindez leértékeli a szakpolitikai tudást terjesztő episztemikus közösségek, különösen pedig a hozzájuk kapcsolódó szupranacionális intézmények szakmai hatását, tanácsadói szerepét. Látnunk kell azonban, hogy hatalomra kerülve a technokrata szakértők is hajlamosak a liberális demokrácia ellensúlyozó intézményeinek gyengítésére, kiüresítésére: a populista és a technokrata kormányzási módok valójában a liberális demokráciák pártokra épülő kormányzataitól elhajló két szélsőségként ragadhatók meg (Caramani, 2017). A populista kormányzatok alatt meggyengülnek a szakpolitikai vétópontok és leértékelődnek az intézményesített szakmai konzultációs mechanizmusok. Ennek fontos következménye, hogy a döntéshozatali folyamat alapvetően más idődimenziók (Grzymala-Busse, 2011) szerint működik, mint a liberális demokráciákban. Így populista politikai vezetés idején a közpolitikai döntések jellemzően lényegesen gyorsabbak, a folyamatok időzítése ugyanakkor nehezen kiszámítható és számos váratlan elemet tartalmaz.