A fejezetben tárgyalt kutatások mindegyike magát a bizalmat kockázatos helyzetben való cselekvésként értelmezte, melynek eredménye, hogy a cselevést felvállaló fél sérülékennyé válhat, partnere számára pedig lehetségessé válik az opportunista viselkedés. Ezt a jelenséget az eddigi szakirodalom többnyire esettanulmányokon keresztül tárgyalta, ami korlátozza ezek eredményeinek általánosíthatóságát. A nagyobb adatbázist használó vizsgálatok esetén pedig elterjedt az egyvégű lekérdezés, ami viszont a valós kapcsolati kontextust nem tudja megragadni, ezért az így kapott eredmények megbízhatósága szintén megkérdőjelezhető. A fejezet a bizalmi jelenség mindkét bemutatott empirikus kutatása során megtartotta ezt a kapcsolati kontextust. Az első esetben a páros lekérdezés segítségével vett fel konkrét kapcsolatba ágyazottan adatokat a kapcsolati bizalom jelenségéről. A második esetben pedig a viselkedéselmélet ismert eszköztárát, a kísérletet használta erre.

Mint azt korábban hangsúlyoztuk, a meglévő szakirodalom további korlátja a kapott kapcsolati adatok hagyományos matematikai-statisztikai módszerek alkalmazásával történő elemzése. Ezt a korlátot a bemutatott két elemzés a diadikus adatelemzés módszertanának felhasználásával igyekezett feloldani.

Első lépésben azt vizsgáltuk, vajon a számos szerző által hangsúlyozott – de korábban empirikusan még nem vizsgált – kölcsönösség a kapcsolati bizalomban valóban jelentőséggel bír-e. Kutatási eredményeink megerősítették a kölcsönösség fontosságát, hiszen az eredmények azt mutatták, hogy kockázatos szituációkat csak akkor vállaltak fel a felek (pénzügyi információk megosztása), ha az észlelt bizalomraméltóság szintje kölcsönösen magas volt.

A második empirikus kutatás középpontjában a bizalom összetett jelenségének időbeli alakulása állt. Az eredmények azt mutatják, hogy a kapcsolatot alkotó felek közötti bizalom tekintetében döntő jelentősége van annak, hogy a partner tényleges viselkedése hogyan viszonyul az arra vonatkozó várakozásokhoz. Amennyiben adott kockázatos helyzetben fennáll a bizalmi elégedettség jelensége (azaz a partner a várakozásoknak megfelelően viselkedik), a kapcsolatban a bizalom nem sérül, de nem is erősödik. Úgy tűnik, kockázatos üzleti szituációkban a kapcsolati bizalom időbeli alakulását nem elsősorban a partner konkrét viselkedése, hanem inkább annak az aktuális várakozásokhoz való viszonya befolyásolja. Mind a kapcsolati bizalom kölcsönösen magas szintje, mind a bizalmi elégedettség hozzájárul ahhoz, hogy adott kapcsolatban a kockázatosnak ítélt cselekvéseket a felek felvállalják.

Mint korábban is említettük, a bizalom alapvetően két módon járulhat hozzá a kapcsolat és ezen keresztül az abban együttműködő felek teljesítményének az erősödéséhez. Egyrészt a magas bizalmi szinttel rendelkező kapcsolatok alacsonyabb tranzakciós költséggel működnek, ami hatékonyságnövekedéshez vezet az adott kapcsolat szintjén. Másrészt, a magas bizalmi szintű kapcsolatokban a felek hajlamosabbak kockázatos cselekvéseket is vállalni, ami különösen jelentős, amikor intenzív vállalatközi kooperációra van szükség (pl. új tudás generálását igénylő innováció). Ily módon a bizalom hozzájárulhat a vállalatok és kapcsolataik növekvő eredményességhez. A bemutatott kutatások szerint a kapcsolat és az azt alkotó vállalatok eredményességét és hatékonyságát a bizalom abban az esetben tudja erősíteni, ha a bizalomraméltóság a partnerek között kölcsönösen magas és jelen van a bizalmi elégedettség.