Mindenekelőtt szükséges leszögezni, hogy mind az értékláncok, mind a platformhálózatok a valóságban sokféle, egymástól jelentősen eltérő változatban léteznek. Bizonyos értékláncok, amelyek nem lineáris módon szerveződnek, nagyon hasonlóak a jórészt spontán kialakuló, formájukban összetételükben gyorsan változó platformhálózatokhoz. Ez a sokféleség természetesen nehezíti az empirikus megfigyelést, általánosítható következtetések levonását. Mégis lehetségesnek tűnik a GVC-re alkalmazott kutatási módszertan értelmezése a platformhálózatokra is.

Erre leginkább az ösztönözhet, hogy a GVC-kutatásban is egyre nagyobb hangsúly kerül a hálózat egészének vagy több hálózati szereplő kapcsolatrendszerének a vizsgálatára. A platformhálózat ugyanis elsősorban háromágú, triadikus elemekből épül fel, ahol a platform vezető cége a tranzakciót közvetítő szereplőként lép fel. Ebben a tanulmányban arra teszek kísérletet, hogy bemutassam, a platformhálózat nem egymástól szeparált triadikus kapcsolatok véletlenszerű halmaza, hanem valósan működő hálózat, sokrétű kapcsolatokkal. Ezekben a platform vezető cége sokkal többféle tevékenységet végez, mint a véletlenszerűen egymással kapcsolatba kerülő szereplők közötti közvetítés, a tranzakciók létrehozásához szükséges kapcsolódási felület működtetése. A GVC-hálózatok kutatásában alkalmazott három fő vizsgálati szint kérdései relevánsak a platformhálózatok esetében is.

Az első szint és kérdéskör a hálózat egészének teljesítménye, a vezető cég szerepe a hálózat folyamatainak alakításában, menedzselésében. Ahogyan a GVC-működésben, ugyanúgy a platformhálózatoknál is szükséges a hálózati résztvevők közötti kompatibilitás biztosítása. Ez feltétele az egyedi tranzakciók létrejöttének a hálózatban. Természetesen egy szoros technológiai együttműködésben működő ellátási lánc esetében ez a megfelelés sokkal részletesebb, szigorúbb, mint egy spontán kialakuló platformhálózatnál. Azonban azt lehet látni, hogy egyre több platformcég törekszik rá, hogy hálózatának működését egyre szorosabban kontrollálja, egyre több részletében maga szabályozza. A hálózatban végzett értékteremtő tevékenységekben a magasabb hozzáadott értéket termelő szegmensek a platformoknál is a vezető cégek kezében összpontosulnak. Vagyis a GVC-re alkalmazott mosolygörbe ebben az esetben is látható és hasonló tartalmú. Különösen igaz ez a platformokban végzett szisztematikus adatgyűjtésre, elemzésre és az erre épülő termékek szolgáltatására.

A GVC-irodalomból átvett második vizsgálati terület a hálózati résztvevők közötti kapcsolatok minőségét elemzi, és ebben kifejezetten a bizalom szerepét. A platformokban megvalósuló tranzakciók esetében a kapcsolatok minőségét fokozottan befolyásolja a bizalom mértéke, ugyanis a platformok tranzakcióit a vezető cégek extraterritoriális státusza miatt csak gyenge jogi szabályozás övezi. A szerződések feltételeit és a kikényszeríthetőséget is egyre inkább a platform vezető cégei igyekeznek biztosítani. Erre azért van szükség, mert az egymásnak ismeretlen ügyfelek között megvalósuló spontán tranzakciókban a forgalmi volumen a lehetségesnél alacsonyabb lesz a bizalom hiányában. Az ad hoc kapcsolatokban a bizalmi elemet a tranzakciók szabályozásával és a szerződések kikényszerítésében való közvetlen részvétellel igyekeznek megteremteni a platformcégek.

Harmadrészt a hálózatot vezető cég belső képességeit is szükséges vizsgálni ahhoz, hogy lássuk, mennyire felkészült a hálózatban potenciális kiaknázásra váró erőforrások menedzselésére. Ebben a tekintetben azt találtam, hogy az információgyűjtésben és -elemzésben a platformok általánosságban véve kiemelkedően hatékonyak. Egyes platformok elsődleges funkciója pontosan ez: a hálózati résztvevők számára történő értékes információk szolgáltatása. Ugyanakkor a nagyobb cégek esetében általános a hálózati résztvevők információinak gyűjtése és saját célra történő felhasználása.