A brexit előtt az Egyesült Királyság az EU belső piacának része volt, ahol a tagállamok vámoktól és egyéb kereskedelmi korlátozásoktól mentesen kereskedtek egymással. A brexit után az Egyesült Királyság és az EU közötti gazdasági kapcsolatok feltételeit az árukereskedelemben a két fél által kötött kereskedelmi és együttműködési megállapodás szabályozza, amely mind terjedelmét, mind mélységét tekintve túlmutat a hagyományos szabadkereskedelmi szerződéseken. Rendelkezései az EU-ból való brit kilépés jellegéből adódóan (a belső piac és a vámunió elhagyása) mindkét fél számára sokkal kedvezőtlenebbek, mint a brit uniós tagság, bár a két entitás gazdasági potenciálja közötti aszimmetria miatt az Egyesült Királyságot érő hátrányok sokkal jelentősebbek.

A kereskedelempolitikai feltételrendszerben bekövetkezett leglényegesebb változás az, hogy a brexit után az Európai Unió és az Egyesült Királyság (Észak-Írország speciális státuszát nem számítva) két, egymástól elkülönült szabályozási és jogi térséget alkot, amelyek között megszűnt az áruk, a szolgáltatások, az emberek és bizonyos vonatkozásban a tőke korábban adminisztratív akadályokról mentes áramlása. Ez a szerződés még mindig előnyösebb mindkét fél számára, mint a brexit leghátrányosabb kimenetelének tartott rendezetlen kilépés lett volna, amikor a brit EU-tagságból adódó jogokat és kötelezettségeket a Világkereskedelmi Szervezet szabályrendszere váltotta volna fel.

A kereskedelmi és együttműködési megállapodás szerint a két fél közötti árukereskedelem vámoktól és mennyiségi korlátozásoktól mentes azon termékek esetében, amelyek megfelelnek a származási szabályoknak, azaz hozzáadott értékük legalább felét az Egyesült Királyságban vagy az EU-ban állították elő.1 Ez a rendelkezés adott esetben szűkítheti a vámmentesen exportálható brit áruk körét. A szabadkereskedelmi övezet az Ír-tengeren kialakított vámhatár miatt az Egyesült Királyság helyett csak Nagy-Britannia területére érvényes.

A bilaterális kereskedelemben megjelenő új, nem vámjellegű akadályok közé többek között a határellenőrzés és a vámkezelés adminisztrálása és lebonyolítása, az állat- és növényegészségügyi, az élelmiszer-biztonsági és a származási bizonyítványok beszerzése, a származási szabályoknak való megfelelés, a vámbiztosíték előteremtése, illetve a hozzáadottértékadó-bevallás elkészítése tartozik.

A brexit melletti fő érv az Egyesült Királyságban a bürokrácia és a hozzá kapcsolódó adminisztrációs költségek visszaszorítása volt. Vagy ismerethiány, vagy tudatos elhallgatás húzódhatott meg amögött, hogy a brexitet végrehajtó kormányok nem tájékoztatták a közvéleményt a nem vámjellegű akadályok megjelenéséről és azok költségvonzatairól. A gyáripar vállalatait tömörítő Make UK érdekképviselet becslése szerint a brit gazdasági szereplők által kitöltendő vámáru-nyilatkozatok száma a brexit következtében évi 55-ről 275 millióra nő, aminek költsége 15 milliárd font. Ehhez adódik a brit adó- és vámhivatal évi 15 milliárd font és a származási szabályok teljesítésének évi 5,5-6 milliárd font költsége (Bailey, 2023: 5). További negatív kockázatok adódnak a határátkelőhelyeken a megnövekedett adminisztráció miatt bekövetkező késésekből. A következmények nagyobb készletekkel vagy az ellátási útvonalak módosításával elkerülhetők vagy enyhíthetők, de természetesen ennek is vannak anyagi-pénzügyi vonzatai. Mindez vámtarifák és kvóták nélkül is számottevő többletköltséggel terheli meg mindkét oldalt, de a gazdasági erőben a két entitás közötti aszimmetria miatt főként a brit fél gazdasági szereplőit. Az uniós gazdasági szereplőkre nem hárulnak pótlólagos adminisztratív kötelezettségek a vámeljárásban, mivel itt továbbra is az uniós joganyag az irányadó. Ezeket a költségeket az üzleti szféra áthárítja közvetlenül vagy áttételeken keresztül a végső fogyasztókra, ami pótlólagos inflációs nyomás forrása a gazdaságban.

A szuverenitás visszaszerzése jegyében a brexitpártiak egyik leglényegesebb követelése volt a bevándorlás ellenőrzése, ebből adódóan az uniós állampolgárok szabad munkavállalásának megszüntetése az Egyesült Királyságban, amitől a külföldiek számának a csökkenését várták. A 2021. január 1-jén hatályosult új jogszabályok méltányos elbánásban részesítették az Egyesült Királyságban élő uniós állampolgárokat és a kölcsönösség jegyében az EU-ban letelepedett brit állampolgárokat. Az uniós és az EU-n kívüli állampolgároknak (az írek kivételével) ugyanolyan vízumra van szükségük a munkavállaláshoz. A képzett munkavállalói vízum (skilled worker visa) öt év után lehetővé teszi a letelepedést. A globális üzleti mobilitási vízum (global mobility visa) a multinacionális vállalatok alkalmazottainak belső mozgására vonatkozik. Speciális vízumot kapnak azok, aki tanulási céllal érkeznek az országba. A kérelmek elbírálása pontozáson alapul olyan paraméterek alapján, mint a nyelvtudás, a képzettség, a kereset stb. A brexit utáni rendszer a korábbinál korlátozóbb, költséges és kevésbé rugalmas az uniós és liberalizáltabb a nem uniós állampolgárok számára. A rendszer a szakképzett munkaerő beáramlását preferálja és ösztönzi. Válaszul a brit állampolgárok munkavállalását is engedélykötelessé tették az EU-ban.

A kereskedelmi és együttműködési szerződés kevés rendelkezést tartalmaz a brit GDP mintegy 80 százalékát előállító és az összevont áru- és szolgáltatásexport értékének 45 százalékát adó szolgáltató szektorról. A brit pénzügyi szolgáltatók európai gazdasági térségbe való belépését fenntartó ideiglenes megállapodás 2023. december 31-én járt le, a brit bejegyzésű klíringházak EU ekvivalencia döntésén alapuló működését lehetővé tevő másik ideiglenes megállapodás 2025. december 31-én jár le. Ezektől eltekintve a brexit után a szolgáltatások bilaterális kereskedelmében is számolni kell nem tarifális akadályokkal. Ezek közül megemlíthető a szakmai diplomák, bizonyítványok (orvosok, fogorvosok, állatorvosok, nővérek, mérnökök stb. esetében) elismerésének megszűnése, a szolgáltató szektorban foglalkoztatottak korábban szabad mozgásának korlátozása, a szolgáltatások korábban szabad piacra jutási feltételeinek, tágabb értelemben a pénzügyi szoltáltatásokra vonatkozó korábbi szabályozásnak a megszűnése. Egyes szolgáltatási szegmentumokban az uniós belső piacon történő működés folytatásához szükség lehet leányvállalat alapítására az EU-ban. Jelentős nem vámjellegű akadályokkal szembesül a pénzügyi közvetítő szféra.