A hangfelvételeket a Praat szoftverben (Boersma–Weenink 2019) címkéztem és elemeztem. Az első három formáns (F1, F2 és F3) frekvenciáját automatizáltan mértem úgy, hogy a kijelölt szegmentum középső 20%-ában mért a szoftver mediánt. Érdemes megjegyezni, hogy az illabiális veláris magánhangzót a szakirodalom fonológiai szempontból monoftongusnak tekinti, de a megfigyelések szerint fonetikai megvalósulása dinamikus, diftongusszerű, mégpedig úgy, hogy a beszédhang első harmadáig változik az ejtés, onnantól kezdve pedig nagyjából változatlan (Howie 1976). Ennek a jelen kísérlet szempontjából azért van jelentősége, mert minden vizsgált beszédhangot, így ezt is statikusan elemzem a magánhangzó időbeli középpontjában mért akusztikai paraméterekkel. Ez pedig a [ɤ] hangzónak az esetében azt jelenti, hogy a második, az idői megvalósulást tekintve dominánsabb akusztikus célt képeztem le és elemeztem.