Visszatérve a regény kettős koncepciójához, kulcskérdés, hogy melyek azok az utalások, amelyek Pusztafi (és Zeleji) karakterét a Petőfivel való azonosíthatóság irányába mozdítják el, s mikor függesztődik fel a Petőfi-olvasat érvényessége.1 A posztmodern irodalomelméleteken edződött irodalomtudós – például Paul de Man vagy Wolfgang Iser teóriája alapján – akár megoldottnak tekinthetné a problémát. Mondván, a fikció és biografikusság közötti különbség sohasem jelenik meg egyértelmű szembenállásként, hiszen éppen az eldönthetetlenségen van a hangsúly. E válasz azonban elfedné, hogy Jókai regényében milyen eszközökkel és milyen prózapoétikai okokból jön létre a fikció és autobiografikusság közötti oszcilláció.