Az ebben az alfejezetben bemutatott akusztikai vizsgálat középpontjában a /ɕa/ [ɕja] xia kínai hangsor megvalósulása állt. A kísérlet célja az volt, hogy megvizsgáljam a kínai /ɕa/ [ɕja] xia hangsor vokalikus részének megvalósulását magyar anyanyelvűek ejtésében, abból a szempontból, hogy az ortográfiai hatás befolyásolja-e a kínait idegen nyelvként beszélő magyar anyanyelvűek produkcióját. Ehhez egyfelől összevetettem a kínai /ɕa/ [ɕja] hangsor megvalósulásait két különböző nyelvi tapasztalattal rendelkező magyar anyanyelvű csoport és egy kínai kontrollcsoport ejtésében. Másfelől pedig összevetettem a /ɕa/ [ɕja] megvalósulásának vokalikus részét a leghasonlóbb magyar hangsorok megfelelő szakaszának ejtésével is a magyar anyanyelvűek csoportjaiban. Külön esetekként vizsgáltam a nem palatális C+/aː/ kontextust, a [j] approximánst tartalmazó C+/jaː/ kontextust, a hiátustöltéssel analóg megvalósulásának tekinthető, két akusztikai céllal rendelkező C+/iaː/-t, illetve fonemikusan is [j]-t tartalmazó C+/ijaː/-t. Ezáltal az eredmények fényt derítenek arra, hogy a magyar anyanyelvűek képesek-e produkciójukban elkülöníteni a hiátushelyzettel analóg, hiátustöltő [j]-megjelenést facilitáló iá és a j-t önálló akusztikai célként megjelenítő ijá ortográfiával leírt hangsorokat, továbbá következtetek az /i/ és /j/ eltérő megvalósulásaira is a magyarban. Az eredmények összefoglalását és a konklúziók levonását a magyar hangsorokkal kapcsolatosan kezdem.