Lang és munkatársainak bifázisos modellje alapján feltételeztük, hogy a képek univerzális érzelmi reakciókat váltanak ki a kísérleti személyekből a megközelítő és elkerülő/védekező rendszerek aktivációjának köszönhetően. Következésképpen, nem vártunk különbséget a magyar és az eredeti, amerikai átlagok összehasonlításakor. Feltételeztük, hogy a valencia és arousaldimenziók által meghatározott affektív térben megkapjuk a jellegzetes „bumeráng” alakú görbét.

A nemzetközi eredményekhez hasonló nemi különbséget vártunk a képekre adott válaszokban, azaz a nők kellemetlenebbnek, intenzívebbnek és kevésbé kontrollálhatónak tartják a képek által kiváltott érzéseiket, mint a férfiak.

A magyar mintát 108 egyetemi hallgató (26 férfi, 80 nő) alkotta. Átlagéletkoruk 19,96 év volt (szórás: 1,22 év). Az adatgyűjtés egyetemi előadások keretein belül, csoportosan zajlott pszichológia, szociológia, pedagógia, kommunikáció, turizmus és médiaszakos hallgatók bevonásával fővárosi és vidéki egyetemeken. Az amerikai adatokat a Floridai Egyetemen gyűjtötték bevezető pszichológiai kurzusokon. A kísérletben részt vevők pontos számát, átlagéletkorát és nemi megoszlását a szerzők nem említik (Lang és mtsai, 2005).

Az IAPS 2005-ös verzióját alkotó több mint 900 képből (Lang és mtsai, 2005) 60 képet választottunk egy reprezentatív minta összeállításának céljából. A kiválasztásnál Verschuere, Crombez és Koster (2001) tanulmányában leírt, flamand mintán elvégzett validálási szempontokat követtük egy későbbi kultúrközi összehasonlító vizsgálat megkönnyítése érdekében. A flamand kutatásban mindhárom változó esetében (valencia, arousal, dominancia/kontroll) három tartományt különítettek el egymástól: alacsony (x < 4), közepes (4 ≤ x ≤ 6) és magas (6 < x). Ennek alapján 3 x 3 x 3, azaz 27 térbeli egységet kaptak a három dimenzió által meghatározott affektív térben. Következésképp minden kép beilleszthető a 27 térbeli egység valamelyikébe, ugyanakkor nem szükségszerű, hogy minden terület tartalmazzon legalább egy elemet. Például a 1660-as számú kép (gorilla) a magas valenciájú, átlagos arousalkiváltó értékű és átlagos mértékben kontrollálható térbeli egységhez tartozik. Verschuere és munkatársai (2001) összeszámolták, hány kép tartozik egy adott térbeli egységbe, és kiszámolták, hogy az összes kép hány százaléka esik az adott régióba. Így létrehoztak egy 60 képből álló „rövidített verziót”, amely az akkori teljes ingeranyag-készletnek (604 kép) tizedét alkotta, és reprezentatívnak volt tekinthető. Ha például 604 képből 25, azaz 4% tartozik a magas valenciájú (kellemes), magas arousalkiváltó értékű (intenzív) és nagymértékben kontrollálható egységbe, akkor a 60-as mintában is 4%-ban szerepelnek képek ebből az egységből (2,4 kerekítve 2). A kerekítés minden esetben lefelé történt. Az így kapott 50 képhez a szerzők további 10-et tettek hozzá azokból a szegmensekből, ahol a kerekítés a legnagyobb mértékű volt.

Hasonlóan a nemzetközi gyakorlathoz a magyar kísérleti személyek minden képet három dimenzió (kellemesség, intenzitás és kontrollálhatóság) mentén értékeltek. Arra kértük a kísérleti személyeket, hogy az adott képpel kapcsolatos pillanatnyi érzelmi állapotukat jelöljék. A gyakorlási szakaszban három képet mutattunk be: egy pozitív (2030 – fiatal nő), egy semleges (7010 – kosár) és egy negatív képet (3100 – égési sérülést szenvedett ember). Erre azért volt szükség, hogy a kísérleti személyek viszonyítási alapot (lehorgonyzási pontokat) tudjanak kialakítani, másrészt megértsék a dimenziók jelentését, továbbá gyakorolják a SAMU-figurákon történő értékelést. Egy-egy képet 5 másodperig mutattunk, majd a kísérleti személyek 15 másodperc alatt értékelték a látott képet mindhárom dimenzió mentén. Az adatfelvétel teljes időtartama kb. egy óra volt.

A többszempontos varianciaanalízis eredményei alapján a magyar kísérleti személyek kellemesség dimenzióra adott értékeinek átlaga 4,92 (szórás: 2,13), az arousal dimenzióé 5,3 (1,5), a kontrollálhatóságé pedig 5,61 (1,24) volt. Az amerikai mintán kapott átlagok az alábbiak szerint alakultak: a valenciadimenzión 5,01 (1,94), az arousal dimenzión 4,86 (1,21), a kontrollálás dimenzión pedig 5,15 (1,18). A magyar csoport tagjai úgy ítélték meg, hogy a képek által kiváltott érzelmi válaszaikat nagyobb mértékben tudták kontrollálni, mint az amerikaiak. (Nemzetek tekintetében valencia: F = 0,31; p>0,05; arousal: F = 2,99; p>0,05; kontrollálás: F = 15,05; p < 0,05.) A férfiak szignifikánsan magasabb értékeket rendeltek az érzelmi állapotok kontrollálásához, mint a nők. (Nemek tekintetében kellemesség: F = 0,73; p>0,05; arousal: F = 3,07; p>0,05; kontrollálás: F = 13,68; p < 0,05.) A változók között nem találtunk szignifikáns interakciót (nem * nemzet kellemesség: F = 0,11; p>0,05; arousal: F = 0,83; p>0,05; kontrollálás: F = 0,89; p>0,05). (Lásd 23. ábra és 10. táblázat.)

 

A regressziós elemzés alapján megállapítottuk, hogy az amerikai mintára négyzetes függvény illeszkedik, míg a magyar adatokra mind a négyzetes, mind a lineáris összefüggés igaz (25. ábra). Ez azt jelenti, hogy az amerikai kísérleti személyek a közepes valenciájú semleges képekhez alacsony arousalkiváltó értéket társítottak, míg az arousal növekedésével két ág különíthető el. A középvonaltól balra az alacsony valenciájú, azaz a kellemetlen képek helyezkednek el, míg jobbra a magas valenciájú, vagyis a kellemes képek találhatók. A magyar adatokra illeszkedő négyzetes függvény ugyanígy értelmezhető. A magyar mintán talált lineáris összefüggés arra utalhat, hogy a valencia növekedésével kis mértékben együttjárhat az arousal csökkenése, más szavakkal, feszültségkeltőbbnek ítélik az alanyok a kellemetlen képeket, mint a semlegeseket és a kellemeseket.

Azt találtuk, hogy a magyar adatok eloszlása az amerikaihoz hasonló – jellegzetes „bumeráng” alakú – mintázatot mutatott a valencia és arousal dimenziók által határolt affektív térben. A „bumeráng” alsó szárán helyezkednek el azok a képek, amelyek magas értékkel bírnak az arousal dimenzión, és alacsony értéket vesznek fel a kellemesség tengelyén. Ezek a feszültéget kiváltó, kellemetlen képek. A „bumeráng” másik száránál található képeknek szintén magas az arousalkiváltó értékük, ugyanakkor ezekhez magas valenciaérték társul. Ide sorolhatók az izgatottságot kiváltó kellemes képek. A „bumeráng” középső részén találhatók a semleges képek, amelyek arousalkiváltó értéke alacsony, és a valenciájuk a középső tartományba esik, se nem kellemesek, se nem kellemetlenek, azaz semlegesek. Megállapítottuk, hogy az amerikai adatokra négyzetes függvény illeszthető, ezzel szemben a magyar mintán a négyzetes mellett lineáris összefüggés is feltárható. Ez arra utal, hogy az amerikai kultúrában mind a pozitív, mind a negatív ingerekhez társulhat intenzív feszültség, míg a magyar személyek számára több jelentést hordoz ez a fogalom. Nevezetesen, a magyar mintában vannak olyan személyek, akik számára a feszültségnövekedés együtt változik az érzelem kellemetlenségével, ily módon a feszültség inkább negatív érzésekhez társul, míg mások számára a pozitív érzelmek és a negatív érzelmek egyaránt kiválthatnak nagyon intenzív érzelmeket, ahogy ezt az amerikaiak esetében láthatjuk.

A nemek közti különbségre vonatkozó, harmadik feltevésünk részben igazolódott. Az első két dimenzión nem kaptunk szignifikáns különbséget, azonban a harmadik dimenzió mentén eltérés mutatkozott. A férfiak átlaga magasabb volt, mint a nőké, vagyis a férfiak arról számoltak be, hogy nagyobb mértékben képesek kontrollálni az érzéseiket, azok kevésbé uralkodnak el rajtuk. Ezt az eredményt a konzervatív nemi szerepekkel magyarázhatjuk, vagyis a társadalmi normákhoz igazodva a férfiak kevésbé tartják magukat „érzelgősnek”, kevésbé mutatják ki az érzéseiket, jobban kontrollálják az érzelmeiket. Ahogy a közmondás tartja: „A sírás asszonyi fogás”. Az IAPS-képekkel végzett nemzetközi eredmények összehasonlítása azonban pontosabb képet adhat a kulturális azonosságokról és különbségekről.

Összefoglalásként elmondható tehát, hogy a magyar adatok nem tértek el jelentős mértékben az amerikai standardtól. A képek által kiváltott érzelmi állapotok kellemesség- és intenzitásbeli megítélése nagyon hasonlóan alakult, míg a kontrollálhatóság dimenzión kapott eltolódásból (ti. magyarok magasabb átlaga) a kultúra érzelemszabályozó hatására következtettünk. Ugyancsak tetten érhető a kultúra hatása, amikor a tíz legkellemesebb és tíz legkellemetlenebbnek tartott képet hasonlítjuk össze tartalmuk szerint. A kellemetlen képek esetében nagyobb mértékű az univerzalitás, magasabb szintű megfelelés mutatható ki az amerikai és a magyar választások között. Mindebből arra következtethetünk, hogy az életet és a biztonságot fenyegető helyzetek felismerése egyetemes. A kultúra hatása inkább a pozitív képek választásában érvényesült. A magyar fiatalok az aktuális életszakaszuknak megfelelően a párválasztással, szexualitással kapcsolatos ingereket választották, míg az amerikaiak a kultúra „termékeire” voltak fogékonyak. Például, az egyik bemutatott képen látható sütemény amerikai „találmány” (brownie). Hasonlóképpen feltételezhető, hogy a vízesést a Niagarával azonosították, míg az űrhajós vállán felfedezték az amerikai zászlót, ami a magyar csoportnak irreleváns képi részlet volt.