A szívműködés jellegzetességeit, a kardiovaszkuláris működés sajátosságait a végtagokon, illetve a mellkason elhelyezett elektródákkal regisztrált EKG segítségével vizsgálhatjuk. A szív endogén ingerületkeltő és -vezető rendszerrel rendelkezik (szinuszcsomó, pitvar–kamrai csomó, His-köteg, Tawara-szárak, Purkinje-rostok), melyet azonban szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszeri hatások is befolyásolnak, kialakítva a fiziológiás állapotra jellemző 70-es pulzusszámot. Az EKG P hulláma a pitvarok, a QRS-komplex pedig a kamrák depolarizációjának/összehúzódásának felel meg, míg a T hullám a kamrai repolarizációval áll összefüggésben. A hullámok közötti intervallumok szintén fontos paraméterek: a PQ intervallum a pitvar–kamrai átvezetés idejét, az ST időtartam pedig a kamrai munkaizomzat akciós potenciáljának platószakaszát jelöli. A pszichológiai vizsgálatokban a szívritmus és az EKG normál variabilitását mérjük, kihasználva azt, hogy a szívfrekvencia érzékenyen leköveti a vegetatív arousal és az emocionális reaktivitás finom változásait, a szimpatikus és paraszimpatikus innervációnak köszönhetően (R-R távolságok mérése).