Egy adott ingeranyag megfelelőségét három szempont mentén dönthetjük el: 1. milyen részletességgel számolnak be a szerzők az alkalmazott módszertanról; 2. megfelelő-e validálási eljárás; 3. magas minőségű ingereket alkalmaznak-e (pl. nagy felbontás képek). A részletes módszertani beszámoló segítségével könnyen megismételhető az adatfelvétel, vagyis standard körülményeket tudunk biztosítani. A megfelelő validálás alatt azt értjük, hogy ugyanolyan felbontású képeket látott minden résztvevő. Pontatlansághoz vezethet például, ha a résztvevők közül egyesek 300 x 300 pixel felbontású, míg mások 900 x 900 pixel felbontású képeket láttak. Fontos figyelembe venni továbbá a résztvevők életkorát és iskolai végzettségét, tehát nem mindegy, hogy egyetemista átlagok kerülnek közlésre vagy szélesebb, általánosabb populációból származnak az adatok. Probléma lehet az, ha a szerzők általánosítják az egyetemista populációban (vagy pszichológus hallgatók csoportjában) kapott eredményeket. Torzításhoz, hibás következtetéshez vezethet tehát, ha nem derül ki világosan a cikkből, kik és hogyan értékelték az ingereket.

Örvendetes, hogy az utóbbi években az ingeranyagok és a kidolgozás folyamatáról és eredményéről szóló publikációk nyilvánosan hozzáférhetők. Az átláthatóság és hozzáférhetőség megkönnyíti az vizsgálatok megismétlését, adaptációját. A mellékletben mi is jelöltük az eredeti forrásokban megtalálható linket vagy a hozzáférés kérésének módját (pl. szerzői engedély szükséges). Azt is jelöltük továbbá, ha az elérési link nem működik vagy sikertelen volt a szerzővel való kapcsolatfelvétel.