Az affektív ingereket a résztvevőknek értékelniük kell. Az értékelés menete jól tükrözi a kétféle elméleti megközelítést: nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a kategoriális és a dimenzionális értékelés (lásd 7. táblázat). Számos esetben azonban mindkettőt alkalmazzák. A hangok, videók és kevert típusú ingerek esetében egyenletesen megoszlik a kétféle értékelés. Ezzel szemben az arcokat inkább kategóriák mentén (pl. alapérzelmek) értékelik a kutatásban résztvevők, míg a képeket és szavakat inkább affektív dimenziók mentén. A publikációk csekély számában azonban előfordulnak más értékelő metódusok, például az arcizmok együttállásait kódolják vagy szabad felidézést alkalmaznak érzelmileg telített szavak esetében, esetleg táncmozdulatok szépségét és kifejezőkészségét kell megítélni.

 

Forrás: Diconne és mtsai, 2022 nyomán

 

Leggyakrabban Likert-skálán történik az értékelés, a skálázás azonban nagy szórást mutat, 2 és 21 között sok változat megtalálható a publikációkban. Arcok megítélésénél főleg kényszerválasztást alkalmaznak a válaszadás során. Használatosak továbbá egyéb vizuális analóg skálák is, ugyanakkor a szabad válaszadás nem jellemző. Képi ingereknél elterjedt az, hogy a Peter Lang és munkatársai által kidolgozott figurák segítségével válaszolnak a résztvevők (Self Assessment Manikin – SAM) (lásd 6.2. fejezetben: Saját-élmény Mutató - SAMU) (Deák, 2011). A SAMU-skálák általában öt-, hét-, vagy kilencfokúak, de próbálkozások történtek három- és tizenegy fokú változatokkal is (lásd 8. táblázat).