Ebben a fejezetben összefoglaljuk azokat a módszereket és vizsgálóeljárásokat, amelyek az érzelemkutatásokban általában azon alapulnak, hogy az érzelemkiváltó képeket (és semleges képeket) vizuális ingerként alkalmazzák és rögzítik az ingerekre adott idegrendszeri működés idői és/vagy téri jellemzőit. A kutatások egy részében passzív észlelési helyzetben alkalmazzák a képeket. Ekkor a vizsgálatban részt vevő személynek nincs más feladata, mint figyelni a képekre és természetes módon reagálni rájuk (pl. nem kell törekednie arra, hogy elnyomja vagy megváltoztassa a kialakult érzelmi reakciót, mint például az érzelemszabályozást igénylő feladatokban). Más kutatásokban egy konkrét feladathelyzetben (paradigmában) alkalmazzák a képeket (pl. Go/No go feladat, érzelmi Stroop feladat, dot probe, előfeszítéses /priming/ feladatok) a vizsgálandó jelenség függvényében. Ilyenkor a válaszlatencia, a helyes és téves válaszok száma is fontos adattal szolgál a kutatók számára.