Az adatfelvétel céljának függvényében rákérdezhetnek egyéb részletekre is, például az érzések intenzitására, a kiváltó helyzet sajátosságaira, az egyén válaszreakcióira (pl. Mit tett? Mire gondolt? Mennyire volt sikeres az érzelem megváltoztatása? Kipróbált-e más stratégiát?). Ezeket a technikákat a kognitív viselkedésterápia is sikerrel alkalmazza (7. ábra). A hétoszlopos gondolatnaplóban az egyén rögzíti mit csinált (Helyzet), mit érzett és mennyire volt intenzív ez az érzés (Hangulat, érzés), mi futott át a fején, amikor a negatív érzés kialakult benne (Automatikus gondolat), mi támasztja alá és mi cáfolja, hogy a gondolata igaz (Bizonyíték…), milyen egyéb gondolatok jutottak eszébe (Reálisabb gondolat) és hogyan változott meg az érzése (Régi érzés újraértékelése).

 

Pennebaker és kollégái eredetileg traumatikus események átélését követően alkalmazták a fenti módszert. Később kipróbálták érzelmileg megterhelő események leírására vagy jelentős élethelyzetbeli változások kapcsán is (pl. betegség, munkahelyváltás, felsőfokú tanulmányok megkezdés). Az eredmények azt mutatták, hogy az írás folyamata rendkívül erőteljes pozitív hatást váltott ki mind az objektív, mind a szubjektív egészségi mutatókra és az egyén jóllétére, függetlenül attól, hogy kik, milyen témáról, hány napon keresztül írtak (Pennebaker és Chung, 2007).