Az affektív állapotok szubjektív leírása számos vizuális eszközzel segíthető. Ilyenek például a különböző hangulathőmérők (2. ábra), az egytételes hangulati arcskála (Ittzés és mtsai, 2014) és annak különböző formái (3. ábra), valamint a 6.2. fejezetben részletesen ismertetésre kerülő SAMU-figurák (10. ábra, 11. ábra). A Cantril-létra (4. ábra) és a vizuális analóg skálák azt a célt szolgálják, hogy egy megadott távolságon belül melyik pont reprezentálja az egyén érzését, saját helyzetét. Például a létra fokai segítségével, vagy egy vonal két végpontja közé tetszőlegesen tett jelzéssel az egyén kifejezi, hogy az érzései melyik végpont (vagy köztes pont) felé „húznak”. A Cantril-létra végpontjai tetszőlegesen meghatározhatók (pl. boldogtalan – boldog, elégedetlen – elégedett, rosszkedvű – jókedvű). A vizuális analóg skálák egyik bevett gyakorlata az is, hogy egy 10 cm-es vonalon egyszerűen lemérik a személy által tett jelzés távolságát a bal oldali végponttól. A kérdés itt is hasonlóan, szabadon megfogalmazható: „Jelöld a két végpont közé tett jelzéssel, hogy érzed magad?” A skála két végpontjaként pedig tetszőleges érzelempárok megadhatók.

 

 

 

 

A szubjektív érzések értékelése történhet olyan formában is, hogy több érzelem közül kell választani egyet vagy többet. Erre szolgál például a Genfi érzelemkerék (Sacharin és mtsai, 2012) (5. ábra) vagy az alapérzelmek fő-és altípusait felsorakoztató érzelemkerék (Kiss és mtsai, 2021) (6. ábra).