Az adatközlőket az öt magyar mondat közül leginkább ez bizonytalanította el. E nagy, 38%-os ingadozást esetleg az okozta, hogy a politika mindennapos szó. A résztvevők emiatt többször hallhatják, mint láthatják, márpedig a bizalmas stílusú ösztönös beszédben szinte mindig az ami követi.

 

 

Az amely aránya itt a legnagyobb, azaz e névmás jellemző környezete – a kitöltött feladatlap alapján – a jogi szaknyelv, pontosabban a jogszabályok. Ez megfelel a jelen szerző (nem módszeres, így szövegvizsgálattal igazolandó) megfigyelésének, amely szerint a törvények és rendeletek alkotói mindig az amely segítségével utalnak vissza a főmondati főnévre.

 

 

Az amely itt kapta a második legtöbb szavazatot. Ezt azonban nemcsak a műfaj idézhette elő, hanem a mondat választékos és szabatos megfogalmazása (dilemmák, játékelmélet, nem zéró összegű játszmák) is. Ez az eset az előző kettőhöz hasonlóan arra utal, hogy az adott névmás kiválasztását nem is annyira az előzményfőnév szabja meg, mint amennyire a mondat stílusa, hiszen a helyzet közömbös stílusértékű szó. További szempontként felvethető és a jövőben vizsgálandó, hogy a nyelvhasználó döntésére hat-e a névmás toldalékoltsága is, azaz a többes számú, tárgyragos amiket esetleg jobban kirí egy formális megnyilatkozásból, mint az ami.

 

 

Az amely névmásra ebben a mondatban esett a harmadik legtöbb választás. A kísérlet utáni beszélgetésben néhányan elmondták, hogy itt jobban el kellett gondolkozniuk, mint az előző három szövegrész kapcsán. Mint kifejtették, bár a fenti mondat egy televízióban is közvetített állami ünnepségen, a legfőbb közjogi méltóságtól, az ország főtereként emlegetett budapesti Kossuth téren hangzott el, nem egy nyomtatott köszöntőből származik, hanem egy beszédből. Márpedig a közvetlen hangvétel érdekében a vezető politikusok is (meglehet, nem tudatosan) csínján bánnak az amely névmással, nehogy elidegenítsék a szavazóikat. Az újdonsült államfő egyébként felolvasta a szövegét: ennek köszönhető az eredeti amelyek. Ha akár csak röviden is elszakadt volna a leírtaktól, szinte biztosan az amik névmással élt volna.

 

 

Az amely választói itt már csak relatív többségben vannak. Ahogy a hallgatók utólag – teljes joggal – rámutattak, az „ima” nem eléggé pontos besorolás, hiszen ez a műfaj sok mindent felölel, a rögtönzött személyes fohásztól kezdve a bíboros által a húsvéti szentmisén az egész gyülekezet előtt felolvasott könyörgésig. A bő 45% bizonyára az 5. szemelvény ünnepélyes stílusának (ragyogja be hajlékunkat; áldozatos, mindent vállaló szeretet) szól.

 

 

Ez a mondat egy kisebb kísérlet a nagy kísérleten belül, Klaudy (2007: 47) megállapításának ellenőrzése céljából, amely szerint az indoeurópai nyelvekről fordított szövegekben megnő a mondategységek száma, így az azokat összetartó kötőszavaké és utalószavaké is (pl. Elterjedt az a nézet, amely szerint azok a számítások, amelyeket azokban az intézményekbe végeztek, amelyekben a kutatók terhelése nagyobb annál, mint…). Amint látható, az adatközlők közül csupán hárman ültették át magyarra a jelzői mellékmondatot. A többség ún. szintemeléssel melléknévi csoportot alkotott, többnyire az északi és déli oldalon található formában, néha pedig ennél is tömörebben (pl. Kérjük, az iskola északi és déli bejáratait használják.). Aki itt is – esetleg arra törekedve, hogy megfeleljen a kutató nem létező elvárásának – fontosabbnak ítélte az amely használatát, mint a stílusos magyar szöveg létrehozását, azoknak a fordítása vagy nehézkes lett (Kérjük, hogy az iskolába történő belépéshez mindenki használja azokat a bejáratokat, amelyek az északi és a déli oldalon helyezkednek el.), vagy ügyetlen (Kérjük, azokat az ajtókat használja az iskolába lépéshez, amelyek az északi és déli oldalán vannak az iskolának.). Ez a mondat tehát alkalmatlan volt az ami és az amely közötti fordítói választás megfigyelésére (bár tény, hogy az amik egyszer sem fordult elő).

 

 

A 6. mondathoz hasonlóan a 7. számú sem tudta érdemben kiváltani a vonatkozó névmások használatát, a hallgatók többsége ugyanis felismerte, hogy az ilyesmit a magyarban egyszerű birtokviszony (Hoover úr ajánlásait) szokta kifejezni, vagy melléknévi igeneves szerkezet (a Hoover úr által előterjesztett ajánlásokat). Ezek szerint a házi vagy vizsgafeladatként megírt hallgatói fordításokban az ami nem (vagy nem pusztán) azért tölti be feltűnő gyakorisággal a normatív amely szerepét, mert a főnévre való visszautaláshoz egyaránt használt angol that és which negatív interferenciaként hat a magyar sztenderdben más megoszlást mutató ami és az amely alkalmazására.

 

 

Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy az angol mondat hibás: az honor ’megtiszteltetés’ nem alkot állandósult szókapcsolatot az accept ’elfogad’ igével. Helyesnek talán akkor nevezhető, ha az honor szót az invitation ’meghívás, felkérés’ alkalmi szinonimájának tekintjük. Ebben a mondatban tehát nem elsősorban az okozhatott gondot, hogy melyik névmás a „jó”, hanem az, hogy a fordítás értelmes legyen. Ez többeknek sikerült is (pl. Hatalmas megtiszteltetés, hogy itt lehetek. Örömmel fogadtam el a felkérést.), míg másoknak csak túlhelyesbítéssel (Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy meghívtak, melyet örömmel fogadtam el). A többség lemásolta az angol mondat szerkezetét, azaz nem talált ki kreatív megoldást, vagy ha igen, nem mert vele élni. Ez a fordítás képzeletbeli felhasználója számára nyilván nagyobb baj, mint a vonatkozó névmások „összekeverése”. Ami az adatközlők választását illeti, a nem kevés amit nyilván itt is a megnyilatkozás szóbeliségének tulajdonítható.

 

 

Az adatközlők túlnyomó többsége a hivatalos magyar változattal egyezően az amely névmást választotta, méghozzá az általuk lefordított angol mondatok közül itt a legnagyobb arányban. Mivel ez a 25 fő csak eggyel kevesebb azok számánál, akik a Polgári Törvénykönyv fenti 2. számú részletében szintén az amelyet ítélték jobbnak, még ez a szűk érvényű felmérés is arra utal, hogy a hallgatók jól ismerik az amely névmásnak a jogszabályokban és egyezményekben betöltött szerepét.

 

 

A szabályzatokra ugyanúgy a hivatalos stílus jellemző (a pontosan meghatározott és szigorú következetességgel alkalmazott szakszavakkal együtt), mint a jogszabályokra, sőt azokból át is vesznek részeket, csak a hatályuk korlátozottabb. Az amely mindennek megfelelően azonos funkciót lát el a két említett műfajban. Ezt a kísérlet résztvevői is nagyjából így látják, hiszen az ami alig jelent meg a fordításaikban.