George Steiner szavait idézve tehát azt mondhatjuk, hogy a fordítás végső szakaszában a fordító kompenzál, próbálja jóvátenni azt a kárt, amelyet az eredeti nyelvből kiszakított idegen szövegben okoz (Steiner, 2009). A műfordítás kártalanítja a forrásszöveget, és az öröklétet biztosítja számára azzal, hogy egy új földrajzi, kulturális, pszichológiai és, tegyük hozzá, politikai közegbe ágyazza, olyan kontextusokkal gazdagítja, amelyek szükségszerűen elérhetetlenek voltak számára megszületése pillanatában, sőt a műfordítás az eredeti szöveg számára újabb és újabb háttérszövegek dimenzióit tárja fel.