A zárójel az esetek döntő többségében szószaporításra, betoldásra utál. Némelykor azonban nehéz megállapítani, hogy Babits mire gondol, amikor zárójelbe tesz egy-egy szövegrészt.

Bár betoldás azonosítása, mégis külön helyzet Török Sophie Asszony a karosszékben című kötetének „A szívem reszket…” kezdetű záródarabjának fordítása, ami nyomdahibásan jelent meg Sirola kötetében: egy „v” betű került a „il mio cuore” (’szívem’) szó elé, s így „Vil mio cuore…” olvasható címként.4 Szerencsétlen véletlen, hogy így is van értelme a szóösszetételnek: ’én gyáva szívem’. Babits a kötetében észrevette és áthúzással javította a hibát.

A kihagyásokat hiányjellel jelzi Babits a szövegben: olykor a margóra odaírja olaszul, ami kimaradt. A saját versében, a Sziget nem elég magas (Non è abbastanza alta l’isola ancora) 17. sorában például olaszul egészíti ki a hiányos sort.

Máskor a hiányjel után magyarul írja be a lemaradt szövegrészt. A szintén saját Téli dal (Canzone invernale) 18. sorában kimaradt a „talán a viheder” tagmondat fordítása:6