Meggyőződésem, hogy a műfordítók általánosan kedvezőtlen munkakörülményeinek, a megbecsültség hiányának, a láthatóság akadályainak egyik oka, hogy a műfordítást, a műfordítók szerepét számtalan félreértés, tévképzet veszi körül. Aki műfordítással foglalkozik, rendszeresen találkozik ennek implicit vagy explicit kifejeződéseivel: az alacsony honoráriumokkal, a műfordítók megnevezésének elhanyagolásával, a fordításkritika hiányával, hogy csak néhány példát említsek. Ezen a téren máris folyik a harc – elég a name the translator mozgalomra, mindennemű lobbitevékenységre, a különféle szervezetek érdekképviseleti törekvéseire gondolni, illetve a témával foglalkozó felmérésekre és kutatásokra (pl. magyar kontextusban CEATL & Halasi, 2011; CEATL, 2013; Sohár, 2019; Klaudy, 2012; András, 2019; Galambos, 2021 és; nemzetközi kontextusban: CEATL és mtsai., 2008; CEATL, előkészületben; PETRA, 2012; The Authors Guild, 2017; Ruffo, 2018; Bednárová-Gibová, 2020).