Az Európai Unió belső piaca egy folyamatos fejlődés eredményeként jött létre és alakul. Az Európai Gazdasági Közösség létrehozatalakor az alapító tagállamok együttműködésének gravitációs centruma a közös piac létrehozatala volt. A közös piac sikeressége alapvetően két nagy pilléren nyugodott: a tagállamokra irányadó gazdasági alapszabadságok korlátozásának tilalmán, illetve a versenypolitikán. Ez az ún. „gazdasági alkotmány” az Európai Bíróság aktivizmusának köszönhetően, a tagállami bíróságok segítségével rendkívüli sikerekhez vezetett a közös piac működése és fejlődése kapcsán. A négy gazdasági alapszabadság előtt álló akadályok folyamatos lebontásával, valamint a versenypolitika alapvető rendelkezéseinek megszilárdulásával élve tudott jobban kiteljesedni a közös piac. Ezen sikereket tovább fokozva a Delors által vezetett Európai Bizottság az 1980-as évek közepén sikeresen győzte meg a tagállamokat arról, hogy a belső piaci integráció elmélyítése az európai együttműködés útja. Ennek eredményeként az Egységes Európai Okmány és a Maastrichti Szerződés a közös piacot belső piaccá átnevezve koncepcióváltást is eredményezett. Az akadályok lebontása mellett már a belső piaci integráció aktív elősegítése is központi céllá vált. A folyamatos gazdasági fejlődés a 2000-es első évtized végén bekövetkező pénzügyi és gazdasági válságig sikeresnek mondható időszaka az Európai Uniónak, így a válság bekövetkeztére már nem meglepő, hogy a Lisszaboni Szerződés eredményeként egységes piacról kezdtünk el beszélni. Nagyjából a pénzügyi, gazdasági világválság bekövetkeztével kezdődött meg a gyakran platformalapú piacokon egyes vállalkozások szédületes sebességű növekedése. Míg az éppen legnagyobb digitális vállalkozások közös elnevezése a kezdőbetűkből gyakran ironikus is volt (pl. MAFIA1, GAFA2, FAANG3), mára az ún. Csodálatos Hetes4 a saját piacukat szinte teljesen uraló vállalkozások együttesének éppen aktuális elnevezése. A sokszor ún. digitális piacoknak hívott piacokban egyvalami szinte biztosan közös: egy piacvezető vállalkozás sem európai.5 Ez a fajta amerikai dominancia az európai piacon vélhetően nagyban hozzájárult egy szabályozási sorozathoz, és a szabályozás általában olyan elemeit érintette a vállalatok működésnek, amelyek tipikusan a vállalkozások fő sajátosságai. Elég itt az általános adatvédelmi rendeletre6 (továbbiakban: GDPR) gondolni, amely a nagy technológiai vállalatok tevékenységének magját érinti alapvetően, az adatok gyűjtését és felhasználását. A GDPR ugyanakkor arra is tipikus példa, hogy a szabályozás átgondolatlansága jelentős nem kívánt hatásokkal jár, például jelentős fogyasztói jólétveszteséggel, jelentős versenyképességromlással és például olyan nem kívánt hatásokkal is, mint a súlyosbodó környezetterhelés.