Annak ellenére, hogy – mint a fejezet bevezetőjében láthattuk – a beágyazott megnyilatkozások paratextusai fordultak elő a legnagyobb arányban a vizsgált receptes és könyvértékelő weboldalak kezdő- és jellegadó műfajokat beépítő lapjain, közöttük volt a legkevesebb példa arra, hogy a paratextus szerzője (aki itt nem csak a weboldal fenntartója lehetett, hanem a kontextualizált megnyilatkozás létrehozója is) első vagy második személyű személyjelölő formák segítségével jelenítette volna meg a kontextualizáló művelet résztvevőit. Fontos, hogy az előző mondatban leírtak nem mondanak ellent annak az előző alfejezetekben részletesen kifejtett jelenségnek, hogy a beágyazott megnyilatkozások paratextusai nagy számban egy specifikus típusú, az újmédia által életre hívott tulajdonnévtípus, a felhasználónév segítségével jelenítették meg önmagukat, mivel az egyedítést végrehajtó tulajdonnevek nem tartoznak a szereplőket első vagy második személyekként megkonstruáló deiktikus nyelvi műveletek körébe.

 

(53a) Hozzáadás a recepteimhez

(53b) Heti menühöz adom

(53c) Kinyomtatom

(53d) Hibát találtam

(53e) Kipróbáltam, jóóó lett!

 

Ezekben a paratextusokban a megnyilatkozó a diskurzuspartner perspektívájából kiindulva konstruálja meg azt a tevékenységet, amelyet kezdeményez, illetve elvár tőle, felajánl neki. Ezzel a megnyilatkozó azt kívánja elérni, hogy a felhasználó e kontextusfüggő kiindulópont működését értelmezve a kívánt módon alakítsa a cselekedeteit. Lényeges azonban, hogy mindegyik példaként kiemelt paratextus egy kicsit másképp kezdeményezte a diskurzuspartner aktív részvételét. Az (53a–b) a kontextualizált megnyilatkozásnak az elmentésére kínál fel lehetőséget a felhasználó számára, míg az (53c) egy ehhez hasonló tevékenységet, a kontextualizált megnyilatkozás kinyomtatását kezdeményezi. Az (53d) viszont már jóval másabb diszkurzív tevékenységet vár el a felhasználótól: azt, hogy amennyiben a kontextualizált megnyilatkozásban, vagyis a receptben hibát talált, azt tegye nyelvileg is hozzáférhetővé, írja le. Ebben tehát arra szólítja fel a felhasználót a paratextus szerzője, hogy új figyelemirányítási aktust kezdeményezve lépjen a megnyilatkozó résztvevői szerepébe. Végül az (53e) példában bemutatott paratextussal a megnyilatkozó textuálisan kezdeményezi ugyanazt, mint az ún. reakciógombokként funkcionáló grafikus ikonokkal (mint például a like, vagy a szívecske gombbal): hogy a tetszését, azaz pozitív értékelő attitűdjét kifejezésre juttassa, mégpedig a gombot formázó paratextusra kattintva.