A könyvértékelés egy argumentatív jellegű (más terminológiával: magyarázó) műfaj (vö. Pléh 2014: 304–312), amely a recepthez képest bonyolultabb kognitív alapokkal jellemezhető generikus kognitív struktúra: olyan rendezett tudás, amely elsősorban oksági viszonyokon alapuló, vagyis a „mi miért van (úgy)” típusú ismeretek diszkurzív megosztását teszi lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a könyvértékelés műfaja egyértelműen a propozicionális megértés működésére épül, amelyen belül beszélhetünk narratív (vö. Bruner 1986) és argumentatív megértésről. A könyvértékelések ezek közül jellegadóan az argumentatív mentális feldolgozást hozzák működésbe, azonban – ahogy az a későbbi fejezetekből kiderül – a laikus olvasók, vagyis a nem képzett irodalmárok által írt könyvértékelések (lásd a moly.hu-t) esetében nem ritka, hogy a könyvértékelés történetként konstruálódik meg, vagy egy történet ágyazódik be a könyvértékelésbe, amely természetszerűleg a narratív megértést is működteti. Az mindenesetre megállapítható a könyvértékelésekkel kapcsolatban, hogy a propozicionális megértéssel a diskurzusok mentális feldolgozásának a jóval bonyolultabb, komplexebb módozatának a működésére számítanak, mint a cselekvések végrehajtásának mikéntjét megalapozó procedurális megértés (lásd Brown 1994; Tomasello 1999: 194–197; Tátrai 2011: 173–174, vö. továbbá Barthes 1997: 123–125). Mindez pedig azzal jár együtt, hogy a könyvértékelés műfaja egyértelműen a tudás tartományát profilálja a nyelvi viselkedés alapvető kognitív struktúrái közül (lásd Croft 1994, vö. továbbá Tomasello 1999: 161–200; Wellman 2014).