Lineáris kevert modellekkel elemeztük az akusztikai és artikulációs távolságokat és a kontextusok közötti szóródás adatait, külön-külön modellekben (így összesen négy modellt állítottunk a négy függő változóra). Ezekben fix hatásként a kondíció (előrefelé vagy hátrafelé ható koartikuláció) és a magánhangzó-minőség (/i/ vagy /u/) változókat használtuk. A modellekben random hatásként (interceptként/metszéspontként, illetve meredekségként) felvettük a beszélőt, de csak akkor, ha ez szignifikánsan növelt a modell prediktív erején (az anova függvény és az AIC információs kritérium alapján). Post hoc összevetéseket is végeztünk; az adatokat az átlagok és konfidencia-intervallumok megadásával ábrázoltuk.