A fejezetben bemutatott kísérletben elsősorban azt a kérdést igyekeztünk megválaszolni, hogy a mondatszintű kiemelés, a dallamhangsúly növeli-e a magánhangzóknak a V-V koartikulációval szembeni ellenállását a magyarban a szegmentális erősítésen keresztül. A vizsgálat az előzménykutatásokkal szemben valódi szavak megvalósulását elemezte, a beszéd mindkét vetületében és a koartikuláció hatását két mutatóban is számszerűsítve, egészen pontosan a koartikuláló és neutrális helyzetű beszédhangok minőségbeli eltéréseiben az ún. távolságban, továbbá a megvalósulások homogenitásában, centralizációjában az ún. (kontextusok közötti) szóródásban. Így próbáltuk a lehető legkomplexebb képet alkotni a kérdést illetően. Kapcsolódó kérdésekként vizsgáltuk továbbá, hogy a javában biomechanikai eredetű (token-to-token) változatosságra ugyancsak hatással van-e a hangsúlyhelyzet, illetve a prozódiai kiemelés és szegmentális erősítés (tehát az a tény, hogy a célhang hangsúlyos vagy hangsúlytalan szótagban áll-e). Végül pedig azt is, hogy a beszédhangoknak az artikulációs megvalósításban tapasztalható változatossága nagyobb-e, mint az akusztikai.