A légzőműködések gyakorlati mérésére legegyszerűbben különféle impedanciaelven működő induktív öveket alkalmazhatunk. Ezen öveket a mellkasra helyezve nyomon követhetjük a mellkas méretváltozásait kísérő ellenállás- és impedanciaváltozásokat, és ezeket transzducer segítségével feszültségértékekké transzformálhatjuk. Itt azt használjuk ki, hogy a nyúltvelő, illetve a kemo- és mechanoreceptorok automatikus szabályozásán kívül mind a limbikus rendszer (pl. hipotalamusz), mind az agykéreg képes a légzésszabályozás modifikációjára, így autonóm/vegetatív, de akár akaratlagos légzésfrekvencia-változásokat is regisztrálni tudunk. Ezzel a módszerrel kiválóan mérhető a légzési frekvencia, a belégzési és kilégzési térfogat (és ezek aránya), de a belégzés és kilégzés időtartama is, így gyakran használják nemcsak érzelemkutatásokban, hanem kognitív folyamatok vizsgálata, valamint beszédkutatás során is.