Ma már a világ városainak 70 százalékát érintik a klímaváltozás hatásai, vagy extrém erősen, vagy kevésbé erős hatások által. Ezek a veszélyek több városi funkciót és szolgáltatást is érintenek, így az egészséges és biztonságos városi lakhatási viszonyokat, a városi energetikai rendszereket, az infrastrukturális hálózatokat és a közlekedést. Ugyanígy veszélyezteti a klímaváltozás a városok élelmiszer-ellátottságát. A városok lakossága sokkal sérülékenyebb, hiszen élelmiszer-ellátottsága függ a vidék mezőgazdaságának termelékenységétől (Schuchmann 2024).

A klímaváltozás negatív hatásai sokfélék, ugyanakkor globálisan nem egyforma mértékben jelentkeznek. Ye Bin és társai kutatása azt vizsgálta, hogy melyek a nagyvárosokat érintő legsúlyosabb problémák (Ye Bin et al. 2021). Az első helyen a heves esőzéseket és az ezt követő áradásokat, villámárvizeket említették; ezt követte a hőhullámok és az extrém meleg napok száma, majd fontossági sorrendben a tenger vízszintemelkedése és az elárasztott területek növekedése, a levegőszennyezettség növekedése és az erdőtüzek. A tanulmány azt is megvizsgálta, hogy a világ különböző nagyrégiói milyen mértékben érzékelik ezeket a problémákat. A heves esőzések és az árvizek legnagyobb mértékben az észak-amerikai és az európai kontinensen jelentkeztek, míg az extrém meleg és a hőhullámok az ázsiai kontinensen voltak súlyosabbak és gyakoribbak (Ye Bin et al. 2021).

Az ENSZ Habitat World Cities sorozatának legújabb, Városok és klíma című publikációja jelzi, hogy a globális nemzetközi közvélemény számára is kiemelt jelentőséggel bír a kérdés (UN-Habitat 2024). Az elemzés szerint a világ népességéből ma már közel 3 milliárd ember, a globális népesség közel 40 százaléka él a klímaváltozás által veszélyeztetett területeken. A klímaváltozás a természeti katasztrófákon túl felgyorsítja és súlyosbítja a már meglévő problémákat, köztük a szegénység, az egyenlőtlenségek, a különböző konfliktusok, a vízhiány és az élelmiszer-biztonság problémáit.

A klímaváltozás kapcsán sokszor szóba kerül a karbonsemleges város mint fejlesztési cél. Ennek érdekében a városi mobilitás, a közlekedés újratervezése, fejlesztése szintén kiemelt terület. A városokba való bejutás, az ingázás, a városban való (tömeg)közlekedés óriási hatással van a szén-dioxid-kibocsátásra, ezért létfontosságú, hogy a városok világszerte környezetbarát tömegközlekedést vezessenek be, támogassák a gyalogos zónákat, a kerékpárútvonalakat, a „15 perces város” fejlesztését. A londoni metróval való utazás például a brit kormány adatai szerint a személygépkocsival megtett út kibocsátásának körülbelül hatodáért felelős. A városoknak kedvezményes jegyekkel vagy akár ingyenes utazással érdemes ösztönözniük a tömegközlekedés használatát.

Az éghajlatváltozásra vonatkozó városi megoldási javaslatok szorosan összefüggnek egymással, és együttes alkalmazásuk hatékonyabb eredményeket hozhat. Például a várostervezés és dizájn a zöld/kék infrastruktúrával karöltve hozzájárulhat a városi hőszigetek csökkentéséhez és a vízvisszatartáshoz, ami mérsékli az extrém időjárási események hatásait. A fenntartható fogyasztás és termelés előmozdítása csökkenti az energiaigényt és a károsanyag-kibocsátást, ami kapcsolódik a pénzügyi ösztönzők rendszeréhez, támogatva a zöld technológiák elterjedését. A tudás közös előállítása és a városi szintű modellek és adatok felhasználása megalapozzák a rendszerszemléletű döntéshozatalt, lehetővé téve a hatékonyabb erőforrás-elosztást és az innovatív megoldások kidolgozását. A jó kormányzás és a városok cselekvésre való ösztönzése biztosítják a javaslatok megvalósításához szükséges politikai támogatást és közösségi részvételt, miközben a bizonytalanság kezelése lehetővé teszi a rugalmas alkalmazkodást a változó körülményekhez.

A jövőt illetően sem vitatható a városok szerepe és innovációs hatása. A klímaváltozással összefüggésben felmerülő környezetbiztonsági kérdésekben a döntéshozók – akár az okosváros-stratégiák mentén – számtalan kezdeményezéssel élhetnek a városokban. A nagy népsűrűségű urbánus élet – például a közösségi közlekedés, a kerékpározás, az egy lakóegységre jutó infrastruktúra-költségek révén – az üvegházhatást okozó gázok egy főre jutó kibocsátásának alacsonyabb ökológiai lábnyomát eredményezi. Az innovatív, a környezetbiztonsági kockázatokat csökkentő megoldások könnyebben megvalósíthatók városi környezetben: a várostervezők passzív hűtési technikákat alkalmazhatnak a város hőmérsékletének csökkentésére, új megoldások születhetnek a csapadékvíz-hasznosításra (városi víztározók a föld alatt, öntözés), a hulladékgazdálkodás kapcsán (szelektív hulladékgyűjtés és -feldolgozás, körforgásos gazdaság, komposztálás) és a zöldfelületek kezelésében (több növény és utcai fa telepítése, a parkok területének növelése, zöld tetők) (Lőrincz et al. 2024).