A városi turizmus több fenntarthatósági kihívással néz szembe. A teljesség igénye nélkül megemlíthető a túlzott mértékű turizmus, az éghajlatváltozás (adaptáció = alkalmazkodás és mitigáció = a középhőmérséklet-növekedés mértékének enyhítése, csökkentése, törekvés a karbonsemlegességre), a városi zöldterületek és környezeti jellemzők (levegő, víz, talaj, zaj, hulladék) kérdése, a közlekedési és mobilitási dilemmák, a társadalmi fenntarthatósággal összefüggő témák (egyenlőtlenségek, hozzáférés a szolgáltatásokhoz és a döntésekben való részvétel kérdése), a gazdasági és technológiai kihívások (okos városok, megosztáson alapuló gazdaság), valamint a turizmusbiztonság kérdésköre (8. ábra).

 

 

A fenti témakörök a 21. században a városok településfejlesztéssel és desztinációmenedzsmenttel kapcsolatos feladataként egyaránt jelentkeznek, így egyrészt a városok irányítói, döntéshozói, másrészt a szűkebb turizmuságazat szereplői (desztinációmenedzsment-szervezetek és a turizmusszektor érintettjei) oldaláról hosszabb távú stratégiai megközelítésre és azonnali beavatkozásokra, intézkedési tervekre van szükség. Kiemelt kérdés, égető dilemma, hogy a fenntartható városi turizmus célrendszere – elsősorban a gazdasági eredményesség, sokszor a növekedés/fejlődés vállalkozói, befektetői nyomása – miként illeszkedik az egyes városok napi működésébe, életminőségi törekvéseibe. Hogyan lehet lokalizálni és mérni a fenntarthatósági programokat, elképzeléseket, illetve miként lehet összehangolni a helyi lakosság és a turisták, napi látogatók keresleti igényeit, szolgáltatás- és térhasználatát?