A tematikus weboldalakat a kutatás során komplex diszkurzív hálózatoknak tekintettem, amelyen belül a csomópontok a weblapok, míg az élek szerepét a hiperlinkek töltik be. E hálózaton belül a weblapok ugyancsak hálózatként írhatók le, amelyek reflexív kontextualizáló típusú nódusokból, paratextusokból, és kontextualizált típusú nódusokból, például receptekből, könyvértékelésekből, hozzászólásokból épülnek fel. A weblap egymással hierarchikus, azaz függőségi viszonyban álló nódusai közötti élekként az említett két alapvető típusba tartozó diskurzusrészek közötti különféle értelmi kapcsolatok azonosíthatók. A nyelvi megismerést jellemző interszubjektív figyelemirányítás működése tekintetében a tematikus weboldalak weblapjai különböző megnyilatkozók figyelemirányítási aktusaiként értelmezett, változatos komplexitású megnyilatkozásokat építenek magukba. Ezek a megnyilatkozások a szintén figyelemirányítási aktusként értett paratextusok makroszintű kontextualizáló jellege révén szerveződnek összefüggő diskurzussá, azaz több megnyilatkozó figyelemirányítási aktusát magában foglaló, hálózatos belső szerveződéssel jellemezhető közös figyelmi jelenetté: weboldallá. A Bahtyin beszédműfaj-koncepciója által kínált lehetőségeket kihasználva tehát a könyvértékelő és a receptes weboldalt mint közös figyelmi jelenetként értett diskurzust tekintettem összetett műfajnak, az ebbe emergens módon beépülő könyvértékeléseket, recepteket, hozzászólásokat és egyéb műfajokat pedig figyelemirányítási eseményként értett megnyilatkozásokként egyszerűbb műfajoknak.

A monográfia I. részében rámutattam arra, hogy a tematikus weboldalak összefüggő diskurzussá szerveződésében központi jelentőségük van a kontextualizáló hálózatrészként értelmezett paratextusoknak, amelyek explicit metapragmatikai jelzésekként a különféle műfajú beépülő megnyilatkozások diszkurzív státuszára reflektálnak, és azoknak az adekvát értelmezését, adott esetben a létrehozását kezdeményezik. A paratextusok ugyanakkor gyakran hiperlinkként is funkcionálnak, így a weblapot mint hálózatot beágyazzák a weboldal kiterjedtebb diszkurzív hálózatába. A paratextusok tehát kontextualizálóként kezdeményezik, explicit metapragmatikai jelzésekként pedig reflektálttá is teszik az egyes figyelemirányítási események közös figyelmi jelenetté szerveződését.

Az empirikus kutatásban a receptes és a könyvértékelő weboldalak paratextusainak a részletes kvalitatív vizsgálatát hajtottam végre, mégpedig annak érdekében, hogy – a könyv második nagy egységét is megalapozva – bemutassam a műfajiság érvényesülésének diszkurzív, kontextuális keretét. A kutatással azt az átfogó kutatási kérdést válaszoltam meg, hogy a paratextusok különféle megvalósulásai hogyan kezdeményezik a tematikus weboldalak diszkurzív hálózatának létrejöttét. Ezt a kérdést – a tudományos leírás használatalapúságának az elvét érvényesítve – egy kvalitatív korpuszvizsgálaton keresztül válaszoltam meg. Ennek során egy olyan adatvezérelt, a grounded theory methodology szemléletét érvényesítő kutatási módszert dolgoztam ki, amelynek keretében a nem kutató által előhívott nyelvi anyag szisztematikus, több szempontú kódolását hajtottam végre. Ezt követően, a kiosztott kódok tipikus együttállásai mentén, az adatelemzés második szintjén elkülönítettem a paratextusok absztraktabb kategóriáit, fő típusait. A paratextusoknak az így megállapított három nyitott, prototípuselvű kategóriája tehát aszerint alakult, hogy a paratextusoknak az általános, reflexív kontextualizáló funkciója a konkrét megvalósulások alapján hogyan, milyen nyalábok mentén specifikálódott.

A vizsgálat egyik fő konklúziója, hogy a receptes és a könyvértékelő weboldalakon a reflexív kontextualizálóknak tartott paratextusok alapvető funkciói, vagyis a paratextusok főbb típusai lényegében megegyeztek. Ez egyfelől rámutat arra, hogy a receptes és a könyvértékelő weboldalt igen indokolt az újmédia ugyanazon számítógép közvetítette diskurzustípusának, a tematikus weboldalnak a specifikusabb összetett műfajainak tekinteni. Másfelől ez azt is jelenti, hogy a két összetett műfaj közötti különbségek a paratextusok szempontjából nem a paratextusok főbb típusainak és az azokhoz kapcsolódó funkcióknak az elkülönülése alapján mutathatók ki, hanem ezeknek a jellemző előfordulási mintázatai mentén. A vizsgálat eredményeként a paratextusoknak az alábbi három fő kategóriáját állapítottam meg, amelyek közül az egyik további két specifikusabb alkategóriára bontható.

A paratextusok (i) típusát alapvető diszkurzív struktúrát létrehozó orientációs paratextusoknak neveztem. E paratextusok a weboldalak szerkezeti felépülésében, hálózatos diszkurzív struktúrájának a kialakításában, a weblapok rendezett egymáshoz kapcsolásában töltenek be kulcsszerepet. Ezzel összhangban legtöbbször hiperlinkként is funkcionálnak. Orientációs pontokat, illetve különféle diszkurzív ösvényeket kínálnak fel a weboldal felhasználójának a közös figyelmi jelentben való tájékozódáshoz. Gyakori, hogy laikus kategóriamegnevezésekkel reflektálttá teszik, hogy milyen diszkurzív kategóriába sorolt megnyilatkozások épülnek be a weboldal különböző weblapjaiba. Valamennyi esetben önálló figyelemirányítási aktusok.

A paratextusok (ii) típusa a megnyilatkozásokat közvetlenül beágyazó paratextusok nevet viselte. Ez az átfogó kategória további két alkategóriára bomlott annak alapján, hogy az általuk kontextualizált diszkurzív egység hány figyelemirányítási eseményből állt.

Az 1) alkategóriába a beágyazott megnyilatkozásokat strukturáló paratextusok tartoztak, amelyek az adott weblap kiterjedtebb diszkurzív egységének a közvetlen kontextuális keretbe ágyazását valósították meg. Ezek a címkeszerű paratextusok a megnyilatkozások együtteseinek vagy láncainak kezdeményezték a sikeres, szándékolt megértését, gyakran azok műfajiságára irányuló explicit metapragmatikai jelzésekként, műfajmegnevezésekként működve. Ennek az alkategóriának az esetében az összes példány önálló figyelemirányítási aktusként funkcionált.

A 2) alkategóriát a beágyazott megnyilatkozások paratextusai alkotják, amelyek egyetlen megnyilatkozás makroszintű kontextualizálását valósították meg, amely pedig igen változatos egyszerűbb műfajok példánya lehetett. Ezek a paratextusok – amelyek ugyancsak rövidek, címkeszerűek voltak – többségükben a weblapba beágyazott, kontextualizált megnyilatkozás részeinek tekinthetők. Jellemzően tehát nem működtek önálló figyelemirányítási aktusként.

A paratextusok (iii) átfogó típusa a metadiszkurzív paratextusok elnevezést kapta. A metadiszkurzív paratextusok a megértés és a megnyilatkozás adott diszkurzív hálózaton belüli mikéntjét diszkurzív elvárásként megjelenítve reflektáltak a weboldal felhasználójának az aktív diszkurzív tevékenységére, vagyis arra, hogy az internethasználó hogyan használja a weboldal fenntartójaként azonosítható paratextusszerző intencióinak megfelelően a weboldalt. Ezek a paratextusok a többi típushoz képest akár terjedelmesebb, több mondatból álló megnyilatkozások is lehettek, viszont metadiszkurzivitásukból adódóan kizárólag textuálisak, ami egyik korábban felsorolt kategóriára sem igaz. A metadiszkurzív paratextusok valamennyi esetben önálló figyelemirányítási aktusként működtek.

Az eredmények arra mutatnak rá, hogy a paratextusok működésének a leírása hozzájárul annak a jobb megértéséhez, hogy egy általánosabb diszkurzív séma, a tematikus weboldal diszkurzív hálózata hogyan jön létre az egyszerre interszubjektív és explicit módon reflexív figyelemirányítási aktusok makroszintű kontextualizáló működése révén. Ugyanakkor az eredmények arra is egyértelműen felhívják a figyelmet, hogy a diszkurzív hálózat létrejöttében kulcsszerepet játszó paratextusok funkcionálásán keresztül kevéssé ragadható meg a könyvértékelő weboldal összetett műfaja és a receptes weboldal összetett műfaja között olyan különbség, amelynek nyomán ezt a két összetett műfajt jellegadóan megkülönböztethetjük egymástól a tematikus weboldal diskurzustípusán belül. Mindez pedig rámutat arra, hogy a jellegadóan értékelő, illetve instruáló műfajokat magukba építő összetett műfajok leírásához a beépülő egyszerűbb diszkurzív sémáknak a több kutatói nézőpontot érvényesítő, makro-, mezo- és mikroszintű vizsgálatára van szükség, amely vizsgálatok már egyértelműen kimutatják, hogy – a beépülő jellegadó műfajok révén – miként különbözik egymástól a két összetett műfaj. A monográfia II. részében ezeket a vizsgálatokat valósítottam meg.