A paratextusszerző által jellemzően alkalmazásba vett szimbolizációs lehetőségek ugyanis máshogy alakultak a kétféle megnyilatkozó esetében. A receptes és a könyvértékelő weboldalakon különféle műfajspecifikus résztvevői szerepekben – például receptíróként, könyvértékelőként, hozzászólóként, cikkíróként stb. – megnyilatkozó felhasználók voltak a szerzői az általuk írt megnyilatkozás címének. Ezek a címek (értelemszerűen) címkeszerűek voltak, azonban a címkék konstrukciós összetettsége igen nagy változatosságot mutatott. A könyvértékelések címeinél egységes tendencia mutatkozott a címadásban, amely arra világít rá, hogy a (nem professzionális irodalomkedvelők által írt) könyvértékelés műfaja esetében műfaji elvárás (vö. 8. fejezet), hogy az értékelés címe az értékelt könyv szerzőjének a neve és címe legyen:

E ponton érdemel említést a kontextualizált megnyilatkozás szerzője által létrehozott többi nem nyelvi, hanem más szemiotikai rendszereket működésbe hozó, paratextuális jellegű elem. Ilyenek a képek, amelyek illusztrációnak tekinthetők, ugyanis a receptek esetében a receptszerző által elkészítésre ajánlott, a receptolvasók által elkészítendő étel fényképét ábrázolták, míg a könyvértékelések képi összetevői az értékelt könyv borítóját jelenítették meg. Ezek a képek egyértelműen a weboldalakba beépülő megnyilatkozások részeinek tekinthetők, és azért célszerű őket nem prototipikus paratextusként számontartani (nem prototipikusak, hiszen nem nyelvi szimbólumokat vesznek alkalmazásba, így nem explicit metapragmatikai jelzések, azaz nem reflexív konceptualizációk). Ugyanis metareprezentációs jellegük viszont van, hiszen a megnyilatkozások részeként azt a megnyilatkozást (az értékelt könyvet) vagy azt a dolgot (az elkészítendő ételt) reprezentálják a képiségen módján keresztül, amelyekről – mint témáról – a megnyilatkozás textuális része szól. A videókról pedig nagyon hasonló megállapítás tehető, azzal a különbséggel, hogy itt a mozgókép szemiotikai rendszerét vette alkalmazásba a recept szerzője, amely audiális összetevővel is kiegészült, ugyanis a szöveges recept témáját képező étel elkészítését bemutató videó mindig tartalmazott valamilyen zenét is. Hangzó beszédet azonban nem, csupán a képen megjelenő, az egyes hozzávalók neveit és mennyiségeit bemutató címkeszerű feliratokat – tehát a videók már önmagukban is multimodálisak voltak.

Nem csupán képek és videók voltak azonban azok a beépülő megnyilatkozás szerzője által létrehozott paratextusok, amelyek nem textuálisak voltak – ezeket a paratextusokat jelölte a 2.1.8. műfajspecifikus nem textuális paratextus kód. Mivel értelemszerűen nem értelmezhetők reflexív konceptualizációkként, ezek szintén nem prototipikus paratextusok, viszont annál fontosabb összetevői az általuk kontextualizált megnyilatkozásoknak. Itt ugyanis olyan grafikus szimbólumok értendők, amelyek a képiségen keresztül reprezentálják a megnyilatkozásnak gyakran az igen központi tematikus összetevőjét: ilyenek az ún. értékelő csillagok, amelyek – a könyvértékelések esetében – ikonikusan szimbolizálják a megnyilatkozó által textuálisan is kifejtett értékítéletet, így egyértelműen annak a könnyebb, a megnyilatkozó szándékainak megfelelő megértését segítik elő, illetve kezdeményezik. A receptek esetében hasonló grafikus szimbólumokként értelmezhetők a különböző allergén összetevőket megjelenítő vagy az adott étel bizonyos kategóriába sorolását elvégző ikonok, továbbá a hozzászólásoknál a hozzászóló által ugyancsak „csillagozással” kifejezett értékelést jelző ikonikus jelek.

A beágyazott megnyilatkozás szerzője által létrehozott további paratextusok voltak a megjelenés idejét és (jellemzően hírszövegek esetében) a megnyilatkozás forrását megnevező, rövid, címkeszerű paratextusok. A megjelenés idejére irányuló reflexió jellemző módon abszolút időjelölést kifejező dátumként [lásd (43a)] vagy valamilyen automatikusan frissülő idődeiktikus konstrukció segítségével [lásd (43b)] valósult meg, a megnyilatkozás forrása pedig az adott webhely címeként volt megjelenítve [lásd (43c)].

Végezetül ugyancsak itt érdemelnek említést azok a teljes beépülő megnyilatkozások reflexív kontextualizálását kezdeményező paratextusok, amelyek 3.1.1. beépülő megnyilatkozások kategorizációja címkézéssel alkódot kapták meg. Ezek a paratextusok – ahogy a kód elnevezése is utal rá – egy-két szavas, gyakran valamilyen négyzetalakú, a weblap hátterétől elütő színű mezőn jelentek meg, ezen a megjelenítésen keresztül még inkább a cédulaként, címkeként való azonosítást kezdeményezve.

Eddig tehát azokról a beágyazott megnyilatkozások paratextusai közé tartozó paratextuspéldányokról volt szó, amelyek szerzőjeként jellemzően az általuk kontextualizált megnyilatkozás szerzője azonosítható. A továbbiakban viszont azon paratextusok által alkalmazásba vett szimbolizációs lehetőségekről lesz szó, amelyek szintén a kategóriába tartoznak, ám a weboldal fenntartója a szerzőjük. Ezek között jóval kevesebb olyan paratextus tartható számon, amelyek nyelvi szimbólumokat vesznek alkalmazásba. Ilyenek a 2.1.6. „mutass többet” kóddal ellátott paratextusok, amelyek azt kezdeményezik, hogy a kontextualizált megnyilatkozásnak az alapértelmezett megjelenítési módban nem olvasható részét is elolvassa, azaz befogadja, megértse a felhasználó. Így a kontextualizációs utasítás nem csupán a diszkurzív cselekvést, de egyúttal a kattintás fizikai, manuális cselekvését is kezdeményezi. Ezek a címkeszerű paratextusok lehettek határozószók, igei konstrukciók, illetve nem lehorgonyzott főnévi szerkezetek:

Voltak azonban olyan további ikonok is, amelyek a beágyazott megnyilatkozás kontextuális keretének a létrehozásában vettek részt, ám nem az előbbiekben felsorolt módokon. Ezek a kontextualizált megnyilatkozásnak egy másik, a weboldalon kívüli internetes felületen, jellemzően a Facebookon való megjelenítését kezdeményezték, vagy különféle lehetőségeket adtak a felhasználónak arra, hogy a kontextualizált megnyilatkozást képes legyen jobban megérteni, például azáltal, hogy felkínálták a megjelenítés frissítésének a lehetőségét. Ezek az ikonok tehát kevésbé prototipikus módon, mint a nyelvi szimbólumokat alkalmazásba vevő paratextusok, de szintén a beágyazott megnyilatkozás kontextuális keretének a kialakításában játszottak kezdeményező szerepet.