A korpuszvizsgálat eredményeivel kapcsolatban elsőként arra az egyik végső konklúzióra célszerű kitérni, hogy a vizsgálat tárgyát képező receptes és könyvértékelő weboldalakon a reflexív kontextualizálóknak tartott paratextusok alapvető funkciói, vagyis a paratextusok főbb típusai lényegében megegyeztek. Ez azt jelenti, hogy a két összetett műfaj közötti különbségek a paratextusok szempontjából nem a paratextusok főbb típusainak, és az azokhoz kapcsolódó funkcióknak az elkülönülése alapján mutathatók ki, hanem ezeknek a jellemző előfordulási mintázatai mentén. Ennek a konklúziónak az előrebocsátása pedig azért lényeges, mert a vizsgálatnak ez a tanulsága indokolja azt, hogy nem tárgyalom külön-külön a könyvértékelő és a receptes weboldalak paratextusaira vonatkozó eredményeket, hanem azokról összességében beszélek, és csupán azokon a pontokon térek ki a két összetett műfaj közötti eltérésekre, ahol ezt az anyagban kirajzolódó specifikusabb mintázatok indokolttá teszik.

Ezt figyelembevéve jelen fejezetben a paratextusoknak azt a három alapvető típusát, három különböző rétegét mutatom be általánosságban, majd kvantitatív, leíró statisztikai adatokkal, amelyek mindkét összetett műfaj esetében jellemzőnek bizonyultak. A paratextusoknak ezen fő típusai a korpuszvizsgálat során rajzolódtak ki az adatok kvalitatív elemzése alapján, amit jól demonstrál, hogy voltaképpen a paratextusoknak arról a három alapvető kategóriájáról, rétegéről van szó, amelyekről a módszertani fejezetben (lásd 3.2. fejezet) már szó esett olyan kontextusban, mint a második kódolási szinten alkalmazott kódokról. A korpusz elemzése során valamennyi paratextust besoroltam e közül a három kategória közül legalább egybe, mégpedig az alapján, hogy a paratextus a kódolás első szintjén milyen különböző kódokat kapott. Továbbá fontos, ám semmiképpen sem kizárólagos szerepet játszott a típusba soroláskor az is, hogy a kérdéses paratextus a weblap felületén hol helyezkedett el. Az előbbiekben pedig azért fogalmaztam úgy, hogy valamennyi paratextus megkapta legalább egy átfogó kategória kódját, mert a paratextusoknak az így megállapított alapvető típusai – amelyek alapvető funkciók mentén különíthetők el – nyitott, prototípuselvű kategóriákként értelmezendők. Ez azt jelenti, hogy minden kategóriának vannak központi, prototipikusabb, illetve periferikusabb példányai, amelyekre a kategória kevesebb tulajdonsága jellemző, továbbá valamely más kategória jellemző tulajdonságainak egy részét ugyancsak felmutatják (Tolcsvai Nagy 2017a: 35–41). Így a paratextusok alább megállapított fő típusai között lehetnek kisebb átfedések, hiszen ezek a típusok mint kategóriák életlen határokkal rendelkeznek. Ezekre az átfedésekre a dolgozat a releváns pontjain külön is kitérek.