Az Európai Unió mint – elsősorban és leginkább – gazdasági integráció alapja számos ágazati politika. Közülük a 2007-es lisszaboni szerződésben újonnan megjelenő energiapolitika, ezen belül is a környezetvédelmi uniós politika fejlődött legjobban az elmúlt évtizedekben. Az 1950-es években elindult integrációs folyamat ugyanis mára a közös szén- és acélipartól eljutott az ember- és természetközpontú gazdaság létrehozásának igényéig, amelynek legfőbb jellemzője az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátásának jelentős csökkentése. Ennek – eddigi – csúcspontja a 2019-es európai zöld megállapodás, amelynek keretében az EU történetében először kapcsolódtak össze a gazdaságfejlesztési és a környezetvédelmi követelmények (Pánovics 2022, 71.), Ezzel összhangban, az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Ursula von der Leyen a hivatalában töltött századik napon bemutatta programjának kulcselemeit, miszerint a klímaváltozás elleni küzdelmet a munkahelyek, a technológiai innovációk és a gazdasági növekedés szolgálatába kell állítani, ezáltal is növelve az Európai Unió geopolitikai súlyát és befolyását (Huber 2020, 2.).