Elvesztettük az ősharmóniát. Rousseau már a 18. században a civilizációt zsákutcának, betegségnek nyilvánította, pedig az ő korában éppen csak bontakozott az ipari társadalom. A 20. század elején az avantgárd művészet megjelenése nemcsak a művészet megreformálásáról szólt, hanem a századelőn az egész életmódot akarták forradalmasítani. Modern, élhetőbb viszonyrendszert kívántak megvalósítani, aminek része volt a természetszeretet, a természetjárás, sőt a vegetarianizmus is (Németh–Ehrenhard 2018). Paul Gauguin, Bartók Béla, Kodály Zoltán nem kívántak „csak tiszta forrásból” merítkezni, anyagi és szellemi értelemben. A reform messze nem elégedett meg a művészet forradalmasításával, hanem a korszellem az életmódot, a lelket (Freud 1986), sőt Lenin – Zürichben avantgárd művészek körében élve − az egész társadalmat kívánta megváltoztatni (Noguez 1998; Sebők 1999), a maga vállalhatatlan kudarcosságával együtt.