Ma hazánkban a NAT szerint az első idegen nyelv tanulása 4. osztályban kezdődik. Ez az előkészítő évnek tekinthető szakasz természetesen nem tartalmazhat mást, mint alapozást, a bemutatkozást és a bennünket körülvevő világ tárgyainak megnevezését, egyszerű nyelvtani formulákat és néhány funkció elsajátítását. A Közös Európai Referenciakeret (továbbiakban KER), amelyet az Európa Tanács dolgozott ki az egységes nyelvtudási szint meghatározására, a nyelvtanulókat három szintre osztja: alapszintű, önálló és mesterfokú nyelvhasználókra. Ennek alapján a nyelvhasználókat összesen hat szintre lehet bontani:

 

Az általános iskola felső tagozatán a NAT szerint az 5–6. osztályban a KER A1 szintet kell elérni, amely a nyelvtudás minimumszintjének felel meg, a 7–8. osztályban pedig az A2-t, amely 2014 márciusától belépőfok elnevezéssel is ismert. A KER megadja, hogy a nyelvtanulónak milyen képességekkel kell rendelkeznie az olvasás, az írás, a beszéd és a hallás utáni értés (azaz a négy nyelvi készség) területén. Mivel az általános iskola felső tagozata az első két szintet célozza meg, és ezzel azt szeretné elérni, hogy alapszintű nyelvhasználókká váljanak a tanulók, érdemes megnéznünk, mit is jelent ez a két KER-szint röviden leírva.

 

Ez alapján azonosíthatunk néhány kulcskifejezést az első két szinten álló nyelvhasználóra vonatkozóan. Az A1 szintű nyelvhasználó a fentiek szerint nagyon egyszerű mondatok segítségével tud magáról és a legszűkebb környezetéről információt megosztani, a társalgás során az alapszükségleteit tudja megfogalmazni, továbbá az ismert szavakat akkor tudja megérteni, ha a hallott beszéd lassú tempójú. Az A2 szintű nyelvhasználó is még a legszűkebb életterével kapcsolatos információkat érti meg, beszélni tud magáról, családjáról, tanulmányairól vagy a munkájáról, interakcióban nagyon egyszerű mondatokat képes összeállítani szóban és írásban.

 

A középfokú oktatás során a 9–10. osztály nyelvhasználói szintjét a B1, a 11–12. osztályban a B2 szinttel azonosítja a NAT. Nézzük meg ezeknek a KER-szinteknek a rövid leírását is!

 

A nyelvhasználó a B1 szakaszban tehát ismert és mindennapi témákról tud eszmecserét folytatni, véleményt megfogalmazni egyszerű kifejezésekkel, míg a B2 szinten már egy minőségi ugrás eredményeképpen a társalgás egyre könnyedebbé, részletesebbé, árnyaltabbá és ezáltal természetesebbé válik. Ehhez a két szinthez kapcsolódóan, ha megnézzük a középiskolában megjelenő, a környezettel és a környezetvédelemmel kapcsolatos önálló témákat, akkor azt láthatjuk, hogy ezekre körülbelül az összóraszám 10%-át lehet fordítani 9–10. osztályban, 11–12. osztályban pedig ennél is kevesebbet, ahogy az a 7.2. táblázatban látható.

 

 

A témákat és a munkaformákat áttekintve azt tapasztalhatjuk, hogy a B1 szinthez – azaz a középfokú oktatás első két évfolyamához – rendelt, NAT által megfogalmazott leírások messze túlmutatnak az adott nyelvi szinten megfogalmazott elvárásokon. Ha egy B1 szintű nyelvhasználó röviden és egyszerűen tud megfogalmazni a mindennapi témák körében használatos információkat, akkor aligha várható el a környezetvédelem témájáról tartott vitafórum vagy szakszavakat tartalmazó természetfilm megtekintése. A B2 szinten ez inkább reális elvárás, bár az internetes kutatómunkánál példaként megadott téma elgondolkodtató: a Föld belső szerkezete. Különösen akkor, ha az alábbi, 7.3. táblázatban szereplő érettségi vizsga témáit is figyelembe vesszük.