Az a feltételezésünk, miszerint a lakosság széles rétegeinek van elképzelése az időjárás változásáról, illetve az ezzel kapcsolatos problémákról, teljes mértékben igazolódott. Agg és Csapó (2015) vizsgálata szerint a válaszadók 90,0%-a adott értékelhető választ, ebből 47-en (17,3%) észleltek változásokat, de nem tudják megfogalmazni, hogy mit, viszont minél magasabb az iskolai végzettségük, annál nagyobb arányban vállalkoznak a véleményük kifejtésére (Agg–Csapó 2015, 36).

A 300 megkérdezett közül 223-an vállalkoztak arra, hogy meg is fogalmazzák, milyen változást, illetve változásokat észleltek az utóbbi években az időjárásban. Közülük a nagy többség több tényezőt is említett. Mindössze 29-en voltak, akik két-három szóban válaszolva egyetlen jelenséget említettek meg, például hogy nincsenek évszakok, nagy a nyári forróság vagy éppen rövidebb a tél.

A válaszokat tartalmilag elemezve a legtöbben:

A másik legfontosabb tényező, amelyet többen a felmelegedéssel kapcsolatban, illetve önállóan is megfogalmaztak:

A meleg nyárhoz kapcsolódóan a válaszadók közel egytizede (20 fő) azt is megemlítette, hogy az időjárás-változást a szervezet is megérzi. A forró nyarakat egészségtelennek tartják, illetve a gyakori frontokra is érzékenyek. Ugyancsak a nyárhoz kapcsolódik a szárazság és az aszály, ezt a két szót összesen 17-en említették meg.

A szélsőséges időjárás-változás felismerése mellett tehát a szélsőséges véleménykülönbségeket is megtapasztalhattuk. Az azonban igen jelentős többségi álláspont, hogy valóban létezik globális felmelegedés, van, akinek ez az egészségtelenül meleg nyarat jelenti, mások azt is megfigyelték, hogy ez a nyár sokszor aszályos is, bár e szó helyett a „száraz meleg” leírást alkalmazták.

Egy 2008-as balatoni elitkutatás hasonló eredményeket hozott, amit a zárótanulmányban így fogalmaztak meg a kutatók: „Általános véleményként fogalmazódott meg, hogy gyakoribbak lettek az időjárás szélsőséges jelenségei, gyakoribb az extrém szárazság, majd az extrém intenzitású csapadék, a nagy hőmérséklet-különbségek. Ilyen típusú választ a megkérdezettek 41,3%-a adott: »aszályok megjelenése és a szélsőséges időjárás gyakoribb«; hőség, majd özönvízszerű esőzés; szélsőséges időjárás, a nyár hosszú és száraz, a forró időszak a növényzetben nagy károkat okoz, de az emberre is rossz hatással van” (Dombi–Oláh–Retz 2008, 59–60). A válaszok másik típusát a hagyományos évszakok határainak elmosódása jelenti. Ebben a csoportban találhatóak az átmeneti évszakok, a tavasz, és az ősz lerövidülése, esetenként eltűnése, illetve az, mely szerint az időjárás a térségünkben kiszámíthatatlanná vált: „az évszakok elveszítik az arculatukat; a tél enyhe, az évszakok közül a tavasz kezd eltűnni; egyre rövidebb tavaszi időszak, tél után rögtön nyár jön” (Dombi–Oláh–Retz 2008, 59–60).

A direkt hatásokon kívül valakinek a figyelmét indirekt hatásokon keresztül is megragadhatja a klímaváltozás. Ők olyan jeleket közöltek a kérdezőbiztosokkal, melyek valamilyen hatásra – jelen esetben a felmelegedésre – vezethetőek vissza: „szélirány megváltozása, gyakoribb délies áramlás; „a környékünkön a források eltűntek, 12 helyett már csak egy patak van”; „a mediterráneumra jellemző fajok megjelenése”; „a Nap ereje sokkal égetőbb”; „a Balaton vízszintjének gyakoribb változása” (Dombi–Oláh–Retz 2008, 59–60).

Ha a klímaváltozás és a felmelegedés szóba kerül, általában következményként kizárólag negatív dolgok jutnak eszünkbe elsőként, melyek szinte biztosan a hőség-aszály-elsivatagosodás, illetve ezek kellemetlen hatásai köré csoportosulnának. (Dombi–Oláh–Retz 2008, 59–60)

Kutatásunk egyik kiemelt kérdése a következő volt: Véleménye szerint melyek azok a legsúlyosabb problémák, amelyekkel az egész világnak szembe kell néznie az alábbiak közül? Ennek vizsgálatakor felhasználtuk a korábbi nemzetközi kutatások skáláit, amelyek építettek a környezet-gazdaságtan témakörében megfogalmazott világproblémák skálájára.

A környezet-gazdaságtan szakirodalmában megkülönböztetik a humán és az ökológiai világkrízist. A humán világkrízis elemei:

A világgazdasági válság problémaköre feltehetően a 2008-as pénzügyi válság következtében került be az Eurobarométer-felmérésekbe, és meg is előzte a háborúval kapcsolatos fenyegetéseket („nukleáris fegyverek elterjedése”, „fegyveres konfliktusok”). A hetvenes–nyolcvanas években még állandóan napirenden volt a háborús fenyegetés, később ez annak ellenére háttérbe szorult, hogy a mi kutatásunk idején alig másfél évtizede értek véget a jugoszláviai háborúk. Ugyanakkor 2004-ben rázta meg Európát a londoni és a madridi metró- és vonatrobbantás, így a „nemzetközi terrorizmus” akkori (2008) második helyre sorolása érhető. A mi kutatásunk idején a terrorizmus veszélye a nyolc világprobléma között az utolsó helyre került.