Valamennyi kihalást, fajok szétválását is környezeti krízis váltja ki. A gorilla-csimpánz/ember evolúciós vonala 10-15 millió évvel ezelőtt különvált. Az Afrikát borító trópusi erdők lehűlés és szárazság következtében beszűkültek, egyre inkább szavannásodtak. Az őserdőhöz adaptálódott állatok élettere szűkült. A gorilla az a szerencsés faj, amely az esőerdőben maradhatott és élhette az elődök adaptációs életmódját. A mai napig abban az evolúciós őskörnyezetben él, amelyben az emberszabású majmok és az ember közös őse (a Proconsul) kifejlődött. Sem a megjelenése, sem a mentális képességei nem fejlődtek jelentősen. A csimpánz/ember közös őse viszont kiszorult az esőerdőből, s e klímakrízis túlélése morfológiai, pszichikus és viselkedéses adaptációt követelt. Klímakatasztrófák nélkül nem lett volna evolúció, sem hominizáció, de sapientáció sem.

A klímakrízisek állítják a fajokat evolúciós adaptációs kényszer elé. Az antropogenezis során is számtalan klímakatasztrófa volt. Csak az elmúlt 500 ezer évben 3 eljegesedés zajlott, mind szelekciós tényező volt az emberré válás során (Kordos 1989):